Biennálé pillanatok 2.

Ez nagyon látványos volt. Egy eleve óriási fal teljes felületére vetitettek. Eleinte csak néhány szám villant fel, aztán véletlenszerűen még pár.

Közben egy számlálón pörögtek a számok, és minden alkalommal, amikor elértek nullához, elindult egy interjúrészlet. Aztán újra a számok és újra visszaszámlálás.

Azon túl, hogy én is szeretnék egy ekkora kivetitőt otthonra, a hiányos számok mindig arra buzditottak, hogy próbáljak logikát találni a megjelenő számokban.
Ez tipikusan az a mű volt, ahol simán el lehetett tölteni fél órát, persze azt is megértem, aki csak átszaladt rajta.