2015. július 24., péntek

Riegl Judit kiállitás Egerben



Mit csinál Riegl Judit Egerben? Hát az új sorozatát állitja ki. De hogy miért Egerben a Kepes Intézetben, azt senki sem tudja. És miért Riegl Judit? És egyáltalán?
Szögezzük le gyorsan, hogy Riegl Juditnak már nincs szüksége a Kepes Intézetre. New Yorktól Párizsig elég sok galéria foglalkozik a képeivel, nekem a legszimpatikusabb kiállitása New Yorkban volt a János Gát Gallery-ben. De emlékezetes lehet a Ludwig anyaga is: ott szinte az összes korszakából láthattunk képeket, és meg kell emliteni a Makláry galériát is, ahol szintén megfordult néhány képe. Az új lepel anyaga tehát bárhol megjelenhetett volna, örüljünk tehát, hogy csak Egerbe kell elmenni érte.
Meglehetősen zavarba jöttem az anyagtól. Egyrészt a sétálóutca nyilvánvalósága a fagyipultokkal, nyaralás közepén bemenni a légkondiba, de leginkább a képek sokrétűsége az, amit szokni kell. Ez az anyag ugyanis nehéz. Emberi testeket látunk, de pont határeset, hogy még absztrakt-e vagy konkrét. Ha nem ismernénk az életmű sokszinűségét, azt is gondolhatnánk, hogy a sok absztrakt munka után valami egészen mást akart, de azért mi tudjuk, hogy korábban is kacérkodott a figuralitással. Ha viszont ezzel nem törődök, akkor Georg Baselitz jut eszembe, az ő alakjai jutottak most eszembe ezekről a képekről.
Kerülgetem a kását. Egyfelől nem tetszenek a képek, legalábbis úgy nem, mint a robbanás sorozata, ami előtt többször fél órát is álldogáltam/üldögéltem (a Ludwigban a megnyitón kívül nincs sok látogató). Nem is kivánom őket olyan értelemben sem, hogy a nappalimban nézegetném őket, mégis nem csak technikai értelemben jól megfestetett képek ezek. Kit is húzzak elő? Bacont? Őt sem kellemes nézegetni, de azért a képei lehetnek fontosak. Azt gyanitom, hogy a képek nem a legjobb kedvben fogantak. Nem a játékosságot látom, hanem a.. hmm elmúlást? Talán nem ilyen direkten, de igen. Ó bocsi, az nem az én asztalom. De másnak még lehet az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése