A múlt szabadsága. Kiállitási katalógus Alföldi Róbert kiállitásához

Valakinek egyszer el kellene végeznie a munkát - gondoltam, amikor megjelent Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák könyve a rendszerváltás előtti magyar fotóról. Félreértés ne essék: a könyv fantasztikus, 400 oldal, belesűritettek mindent, amit csak birtak, és remekül bemutat valamit abból a világból. Az emberben szinte ott az öröm, hogy jaj de jó, hamarosan akkor biztosan kijönnek majd a hiánypótló életműkötetek is, és kiegészitik a képet.
Nem jöttek.
Egyáltalán nem tudom, mekkora siker volt az a könyv, de hogy stilszerűen szólva underground körökben az volt, az biztos. Nálam is. Sőt, csak második pillantásra veszi észre az ember, hogy mennyire hiányoznak az egyes művészeket bemutató összefoglalók. Mennyit beszél a könyv Kerekes Gáborról, de ha bárki bemegy egy könyvesboltba, róla könyvet nem vehet. Hajas Tibor irásairól jelent meg kötet, sajnos egyetlen kép nélkül. Erdély Miklósról semmi, nem folytatom. Még Tót Endréről van a legtöbb anyag, igaz a Modemnek köszönhetően, akik jó vastag katalógust adtak ki róla.
És hogy ez miért fáj? Azért, mert így Alföldi gyüjteménye is kicsit lóg a levegőben. Támaszkodik persze Szilágyi Sándorra, de nyilván, mivel minden gyűjtemény, ez is szubjektiv. Emberábrázolás, ez az Alföldi anyag főmotivuma, ami elég jól lefedi a többség munkásságát. De csak nagyjából. Tót Endrét biztos hogy nem, Perneczkyt sem, Kerekest meg aztán pláne- nála az emberábrázolás a kisebb rész.
Fanyalgok, de én sem tudok jobbat. Nem Alföldi tehet arról, hogy ez az ország nem becsüli meg a fotósait. Amikor Kincses Károly előadása arról kell szóljon, hogy Robert Capa emléktábláját levették a szülőházáról, mert nem fizették ki a nemtudoménmilyen hirdetési pénzt, hát azt kell mondjam, ez röhejes. És Alföldi azért mégis összegyűjtött 500 képet, ami nem kevés, nagyon nem az. Ez már külföldön is komoly gyűjtemény. És abban is biztos vagyok, hogy a katalógust is ő finanszirozta, hiszen a Mai Manó már évek óta nem ad ki semmit, a kiállitásairól még a semminél is kevesebbet. És a könyv igényes lett, és minőségi, bárki örömmel fogja feltenni a polcára. Én is.
Ennyit mondhatunk most.