Alföldi Róbert gyűjteménye a Mai Manó házban

Előrebocsátom, hogy ez egy csillagos ötös kiállitás és mindenkinek kötelező megnéznie. Uff.
Most már beszélgethetünk.
Mit tudunk a rendszerváltás előtti magyar fotóról? Azt, hogy ez egy érdekes valami lehet, számomra Tót Endre képei árulták el (meg persze a könyve). Aki persze nem is igazán fotós, de ettől válik még érdekesebbé a dolog. A fotót használók  nem művészetként, hanem főleg dokumentációnak tekintették a fotót. Később viszont kiderült, hogy ez a dokumentáció mégsem esetleges kattintgatás, hanem művészet. Ha most fel kéne mondanom a korszak alkotóit, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Perneczky Géza jutna eszembe, a Balatonboglári kápolnatárlat. Szilágyi Sándor könyve után, aminek cime Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben, már egy egész más kép áll előttünk, főszerepben Kerekes Gáborral, Szilágyi Lenkével. Ez egy 400 oldalas Biblia, amiből széles kapun keresztül láthatunk rá a korszakra, és nem hittem, hogy van még tovább. Erre itt ez a kiállitás, ami az egészet még kontextusba is helyezi. Őrület.
Jól irja Szilágyi Sándor a katalógus (merthogy az is van) előszavában: a legfontosabb ebben az anyagban, hogy létezik. Galériák, múzeumok, alapitványok nem kapkodtak az anyag után, habár eszembe jut a Missionart és Ujj Zsuzsi tárlata, Felugó anyaga, de az biztos, hogy nem siettek megmenteni ezeket a kincseket. Érdekes, hogy pont Alföldi tette meg.

Ha feltenném azt az egyszerű kérdést, hogy miért egy magánembernek kell megmentenie a rendszerváltás előtti fotóművészetet, akkor belemehetnénk abba a kérdésbe, hogy minek van fotószövetség, minek van mng, műcsarnok, mma...Ezeket most hagyjuk, mert mindenki tudja a választ. Ami viszont előretekintés a jövőbe, az talán még szomorúbb. Mivel a művészet mára kiszorult a múzeumokból, ezért 50 év múlva a maiak képeit ugyanigy fogja megmenteni valaki, aki felvállalja majd. Készül majd egy hasonló kiállitás bizonyára..

Számomra amúgy Hajas Tibor képei voltak a legnagyobb hatással rám annak ellenére, hogy az életrajzi könyvét már olvastam és pár képét ismertem is. Vigyázat, szókimondó szövegek és képek, és duplán vigyázat, mert gondolatokat tartalmaznak..Fogyasztásuk csak kellő körültekintés után lehetséges.
Külön röhögök egyes emberek humorán. A bemutatkozó kép pl. rögtön a tűrt, tiltott, támogatott cimet viseli, és az én értelmezésemben a fehér lepellel eltakart férfi nemi szerv a tiltott, a hátsó, aminél a cérna szintén egy t betűt formál, támogatott. Vagyis a hátsóból kijövő dolgok támogatottak, az előlről jövők meg tiltottak..

Feltűnő még, hogy ezúttal hiányoznak a műkereskedelemben amúgy elvárt sorszámozások, sorozatmegjelölések. Ennek két lehetséges magyarázata van: egyrészt akkoriban nem tudták, mit jelent egy limitált kiadás, másrészt, és talán ez a fontosabb, ezek az egyetlen fennmaradt példányok. Mert ne felejtsük, hogy annak idején ezek nem jelentek meg sehol, nem vásárolták meg őket, nem kerültek múzeumba. Hááát, én egy halk köszönömöt elmondanék a gyűjtőnek, aki ezt kibányázta nekünk.