Berlint egészen mostanáig elkerülte a hideg pénzvilág pusztitó tüze (micsoda első mondat!). Az ingatlanspekulánsok, az üvegpaloták, felhőkarcolók nem nyomják agyon a várost. Nem mondom, hogy nincsenek, de szó sincs arról, hogy mindent uralnak. Talán épp ezért ez egy nagyon lakható város, 3-4 emeletes épületekkel, sok parkkal. A megalománia annyira elkerülte eddig a várost, hogy még egy Pompidou központja sincs, van helyette sok apró galéria, múzeum, underground helyek, rengeteg felfedezni való hely.
Sajnos lassan ennek a világnak is vége. Akivel beszéltem, mind panaszkodott, hogy egyre drágább az elbérlet, egyre több az ingatlanos, a pénz nélküliek kezdenek kiszorulni. Végülis mégiscsak egy főváros ez, mégha orosz emlékművel és mérhető ipar nélkül. Lehet, hogy a művészek nem tesznek túl sokat hozzá a gdp-hez, de volnának más szempontok is. Itt van pl. a turizmus, a régi gyárakat, történelmi helyeket itt nem rombolták le, minden utcasarkon vár valami.
Berlin nagyon nemzetközi, szinte csak minden második ember német. Ez a sokszinűség viszont pezsgést hoz a városba, amiből a magyarok is kiveszik a részüket. Most még talán az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ezt a hangulatot elcsipjük. Még megvannak a kocsmák, ahol az emberek találkoznak. Még lehet lakni a belvárosban, még megvannak a kultikus helyek, mégha már nem is teljesen olyanok, mint fénykorukban. Mégis, máris nosztalgikus érzésekkel tölt el, ahogy látható, ahogy a pénzvilág megeszi ezt az ikonikus helyet.
Az volt a csoda, hogy eddig nem tette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése