Most elmesélhetném a számitógépes művészet történetét, de van itt némi bökkenő. A legnagyobb ezek közül az, hogy a dinamikusan változó képek inkább egy érzést közvetitenek, nincs idő -meg persze el vannak torzitva - az információk ahhoz, hogy rájöhessek, mit is látok éppen. A hang pedig zavaró, nem éppen komfortos környezetet teremt. Úgy voltam vele, hogy majd a katalógusban megnézem, mi a matematikai háttere az egésznek, de a katalógustól csak még jobban összezavarodtam.
A könyvből ugyanis az derül ki, hogy a programozást nem ő csinálja, őt jobban érdekli a projekció kitalálása, vagyis hogy hova milyen projektor kerüljön.
Namost, mielőtt elvesznék a részletekben, szögezzünk le néhány dolgot. 1. Évek óta nagy kérdés a művészetben, hogy mi jöjjön. Mondjuk ha a pop art-ból indulok ki, ami 70-es évek, aztán jött ugye a fotó, videó, installáció, kinetikus dolgok, egyéb anyagok (pl. fonal, fénycső) használata, dokumentarista dolgok, fényképeken alapuló dolgok, land art, environment art, környezettudatos dolgok.. szóval nem unatkoztunk. Számomra úgy tűnt egész mostanáig, hogy ebből a sokmindenből a videó kerül ki nyertesen, ami valahol jogos, mert egyrészt történetet is lehet vele mesélni, másrészt összetettsége a befogadótól és a művésztől is koncentrált munkát követel meg, arról nem is beszélve, hogy kiváló médium dolgok közlésére, információátadásra. Nem is kell feltétlenül túlgondolni a dolgokat, hiszen ha mondjuk a tutajos mókára gondolok, amikor épitettek egy faházat, abból egy csónakot, azzal elhajóztak a tengerig, majd újra házat épitettek, és mindezt levideózták, akkor maga a videódokumentáció jól össze tudja foglalni a történetet a faház/tutaj nélkül is, mint ahogy az a Velencei Biennálén történt. A fahajóház látható volt egy félreeső sarokban, de senkit sem érdekelt, miközben a videóért sorban álltak az emberek.
Érdekes, hogy ezzel együtt is a számitógépes művészet valahogy egyet jelentett eddig a Photoshop huszárok ténykedésével. Persze csak nagyjából, és ha ez egy doktori értekezés lenne, megemliteném Waliczky Tamás nevét, de most nem ez a szál a lényeges (akit ez érdekel, ott a Számitógépes művészet cimű könyv az Artpool kiadásában). Ami nekem eddig nagyon hiányzott, az a számitógép kreativ használata. Mármint a számitógép mint technikai tárgy használata.
És akkor itt szúrom be azt is, hogy pl. Dani Ploeger megVr-t fejleszt, azaz olyan szemüveget, amivel virtuális valóságot lehet megjeleniteni.
Emlitsük meg Tomás Saraceno-t, aki a Palais de Tokyo-ban érintésre érzékeny installációt épitett, amit tapintással lehet vezérelni. És ott van Csörgő Attila, akinek szintén kinetikus, vagyis változó szobrai szintén a technikára alapoznak.
Namost. Amikor először láttam Ikeda munkáját, arra gondoltam, hogy ez biztosan valamilyen matematikai megközelitése a számitógépnek. Azt vártam a katalógustól, hogy bemutatja ezt a hátteret, esetleg akár programrészleteket is közöl, mert piszkosul szeretném megérteni, amit csinál. Ehhez képest már az első oldalakon közli, hogy a programozást nem ő csinálja. Ő elsősorban zenésznek tartja magát, meg is jelent lemeze, amit ugyan nem hallottam, de ő experimentális zajnak nevez. De ha lehántjuk ezt a réteget, akkor még mindig túl érdekes ez ahhoz, hogy ne menjek kicsit utána. Tehát, a betüket felbontjuk bináris számokká. Vagyis egy A betűből lesz 001011101001. Ha ezt vizualizálni akarjuk, akkor lehet belőle ..-.---.-..-. 0 a pont, 1 a kötőjel. Ezt a jelet ..-.---.-..-. aztán lehet multiplálni, fehér-fekete sorokká konvertálni, és végül rengeteg ilyen jelből összejön egy struktúra. A könyvben példát látunk erre is, meg arra is, amikor mondjuk a Pi végtelen hosszúságú számsorát bontja fel hasonló jelekké. A fontos itt az, hogy Ikedánál a vizualizáció a legfontosabb, vagyis könnyedén eldobja a tudományosságot, ha tetszik neki a látvány. Egy kódsor igy bemutatva vajon lehet esztétikai élmény? Hát hogyne lehetne az. Viszont ha ez igy van, akkor itt az ideje, hogy valaki nekiálljon esztétikailag és matematikailag is szép, vagyis esztétikus, vagy éppen ellenkezőleg: groteszk dolgokat előállitani. Hát, nagyon meglepődnék, ha nem bújna elő hamarosan jópár követője Ikedának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése