Rajzosztály és Miro a Charlie Hebdo-ban

A Charlie Hebdo...A terrortámadásig egy mindennek és mindenkinek nekimenő, de azért alapvetően intellektüel lap volt, kb. mint nálunk a Hahota. Csak arrafelé a képregénykultúra magasabb fokon izzik, ezért aztán ez az újság sokakhoz eljutott, és közel 30 nagyméretű oldalon figurázta ki, azért főleg a politika szereplőit, akik azért jócskán rá is szolgáltak erre. Az is igaz, hogy Hollande és Sarkozy sehol sincs Trumphoz képest - de elég vidámak lehettek a szerkesztőségben, hogy végre valaki az ő stilusukban szólal meg. Hát igen, ha úgy vesszük, ennél többet egy újság nehezen érhet el.

Mint ahogy az is páratlan, hogy hirtelen mindenki Charlie lett -je suis Charlie - ezzel szolidáltak a lappal.
Ez volt a történelemóra, de ezzel úgy tűnik, a valódi története a lapnak nagyjából véget is ért. A Charlie Hebdo-nak ugyanis az volt az értelme, hogy az ember megvette, jót röhögött mindenkin metrózás közben, aztán nagyjából eldobta, odaadta egy haverjának, esetleg otthon este vihogott rajta. Na pont ez az, ami hiányzik a lapból. Helyette hosszú cikkekben értekeznek arról, hogy ki miért hülye, az egyik rajzolóról pedig egy olyan hosszú és részletes -és komoly! - portrét közölnek, ami megjelenhetett volna a Beaux Art magazinban is. A rajzok, amik az újság lényegét adják, egyszerűen túl intellektuálisak lettek, és nem figuráznak ki senkit, vagy csak olyan intellektuális módon, amibe irtó nehéz belekötni.
Talán mindenképpen ez történt volna, hiszen ki akarna életveszélyben dolgozni, és az is érthető, hogy egy intellektuálisabb irányba vitték a lapot, de azért nekem hiányzik a régi szellemiség...