A feminista festőnők előretörése

Gondolkodott már azon valaki, hogy miért van az, hogy elég 100 évet visszamenni az időben ahhoz, hogy a festőnők eltűnjenek? A ki volt a legnagyobb 19. századi festőnő kérdés pl. értelmetlen, mert nem ismerjük őket. Tényleg, egyébként ez egy jó kérdés, ki az első festőnő, akit név szerint ismerünk? Talán Tracey Emin az 1960-as évekből? Nem, hiszen Francoise Gilet Picasso barátnője volt a 2. vh előtt.... Hát, szégyellem, de utána kell nézzek.. Megfejtéseket szivesen várok...

Ez a kedves hölgy itt mindenesetre Vigée le Brun, 1782 körülről. Ez pedig egy önarckép, ami megjárta többek között a new york-i Metropolitant, Ottawát és persze Párizst. Madridban a Prado-ban az első kiállitást hozták össze Clara Peeters-nek, aki holland csendélet festő volt, a Tate Britain-ban Joan Carlile képét helyezték ki, aki 1650 körül készitett képével alighanem a legidősebb festőnő most az ismert világban. És tényleg: miért is feledkezett meg a művészettörténet a nőkről? De ha már igy alkult, elképzelhető, hogy most kellene bevásárolni, amig még át nem irják a történelmet, hiszen egy Rembradt-ot jóideje esélytelen megvenni, a női festőkkel viszont más lehet a helyzet...

Hová tűnt Dan Perjovschi?

Ó, még 8 millió nevet hozhatnék, de hogyan is lehetne elfelejteni valakit, aki ezt rajzolta:

Az egyébként román származású művészt én Prágában csiptem el, mikor egy olyan galériában, ahol lehetett Artforum-ot böngészni, krétával apró táblákra rajzolta már akkor is vicces ábráit. Csak nem mertem venni, mert a krétát a tábláról egy mozdulat letörölni, és akkor fuccs az egésznek.
Hogy hova tűnt hősünk? Hát pont ez az! A new york-i Momába!
Na erre mondják, hogy hoppá! De bárhogyan nézem, ez inkább egy természetes következménye az ő tehetségének. Máig kedvenc képem tőle az, amikor egy fickó bemegy egy plázába, hogy banánt akar venni, majd kijön tele kocsival, és a fejéhez kap, hogy elfelejtette a banánt..Ez leirva igy talán nem olyan vicces, de képben elmesélve nagyon is az. Mint ahogy a felső ábra is elmesélve igy fest valahogy: én vagyok a legkisebb..
Szerencsére Perjovschi évek óta ugyanazt csinálja: kap egy múzeumban egy fehér falat, lehetőleg minél nagyobbat, és telerajzolja politikailag egyáltalán nem korrekt képeivel. És ugyanezt csinálja most a világ leghiresebb múzeumában, vagyis mondhatjuk, hogy a csúcsra jutott. És az anyagot szemlélve (csak neten), ez bizony ütős anyag. Nem félt beszólni az amerikaiaknak sok-sok ábrán, és nem csak olyan lényegtelen kérdésekben, mint az autóméret. Előkerül itt a mexikói fal, az amcsi tankok a világ elcseszett pontjain, a kiotói egyezmény, szóval nem csak afféle szójátékok, bár azok is akadnak.
Nem tudok jobbat mondani, aki arra jár, nézze meg! Aki nem, annak egy link: https://www.moma.org/d/pdfs/W1siZiIsIjIwMTYvMDcvMDEvcTA2NmZueG9zX1Byb2plY3RzODVuZXdzcGFwZXIucGRmIl1d/Projects85newspaper.pdf?sha=b6bc6acc5a59d8b6

hová tűnt Kondor Béla?

Hát ez igazán vicces. A Várkert bazárban júliusig Kondor Béla kiállitás van. Közben én meg arról készültem irni, hogy mennyire eltűnt a közéletből. Akkor most mi van?
Nem is olyan nagyon rég, pár éve volt a Várban Petrányi Zsolt kurátorkodásával egy jó kis Kondor anyag, igaz, ott mástól is volt kép. Előtte meg a Kogart mutatta be az életmű egy részét az Andrássy úton. És mégis azt mondom, hogy Kondor nincs sehol?
Nem mondom azt. De azt azért igen, hogy pl. a várkert bazár nem egy komoly hely, emiatt aztán egy kiállitás ott semmit sem számit, mert senki sem tud róla. A Várban ahogy Ország Lili volt, úgy kellett volna őt is beilleszteni, mint ahogy volt pl. Vajda vagy éppen El Kazovszkij.
Szóval van és nincs. Kiállitása van de senki sem tud róla. Az életműve nagyon érdekes, de nem tudnék mondani egy helyet, ahol legalább néhány rézkarcát meg lehetne nézni.

Könyvajánló: Mauer Dóra - Beke László: Látlelet prognózis

Ez ismét egy olyan könyv, ami 5 embert fog érdekelni az országban. Tulajdonképpen egyfajta dokumentáció. Történt ugyanis, hogy 1978-ban, szinte tegnap a szerzőpáros tv filmeket szeretett volna felvenni művészekről. Elkészült egy stúdióbeszélgetés, aztán persze abbamaradt a dolog, ami igen nagy kár, persze valahol természetes, ha mondjuk a Barna féle füzetekre gondolok. Érdekes kordokumentumok ezek ma már.

Ettől még van egyfajta bája annak, hogy a 70-es években azt kérdezgetik festőktől, hogy mi lesz a 80-as években. Egyrészről ki tudná, másfelől a legtöbben megkerülik a kérdést, és inkább a 60-as 70-es évekről beszélnek, ezek pedig meglehetősen pontos szövegek, látszik rajtuk, hogy eléggé képben voltak akkor a művészek, hogy mi zajlik körülöttük.
Persze hogy mi zajlott, azt azért tudjuk és nem sirjuk vissza. Te jó ég, még mindig nem tudunk kilábalni az akkor történt dolgokból, a szocializmusból. Szinte mindenki megemliti, hogy sajnos az itthoni művészeti élet semmilyen, de hát itt vagyunk benne.
Ha nem falnám ennyire a betűket, eszembe nem jutna kezembe venni ezt a könyvet. Ugyanakkor érdekes látlelet, egy sajnos eléggé érdektelen korról. Inkább csak az zavaró, hogy erre az évtizedre is ugyanezt fogják mondani...

Festéket a festékboltból

A minap beugrottam a művészellátóba, ami a művészeknek mondhatni a hmm, media markt?, a lényeg, hogy ott megtalálható nagyjából minden, ami a festéshez vagy bármilyen művészkedéshez kell. Azt is mindenki tudja, hogy a Nagymező utca elején van a bolt, sajnos nehéz parkolni és a parkolóőrök is furgék, épp ezért kitaláltam, hogy nem oda megyek, hanem egy másikba, merthogy ilyen boltból több is van.
Üresség fogadott. A Nagymező utcában általában háromféle festék van, a bécsi Boesner-ben mondjuk 15 féle de a három már valami. Ehhez képest ezúttal teljesen üres polcok fogadtak. Régen láttam olyat, hogy fehér festék egyáltalán nincs! Mondjuk eleve kétfajta fehér van, legalábbis illene tartani mindkettőből, de ezúttal egyik sem volt. Néhány egzotikus szinből volt néhány tubus és kész. Arról meg ne is beszéljünk, hogy eleve legalább három méretben is illene ezeket tartani, mert minek venném meg a nagy tubust, ha csak két pötty kell. Mondjuk az is feltűnő volt, hogy a bolt teljesen üres volt.
Sajnos nem mondanám, hogy egyedülálló a helyzet. Egy másik boltban furcsán néztek rám, amikor Lukas, Akademieöl, Windsor vagy Van Gogh festéket kerestem. Náluk lengyel van és cseh, azt se viszi senki, az is drága.
Persze, lehet Bécsben is vásárolni, sőt kell is, csak akkor nem kell csodálkozni azon sem, miért nem vagyunk fent azon a bizonyos művészeti térképen.

Egy analógia

Ordas nagy közhely, ha csak 1990-től veszem a technikai fejlődést, akkor is olyan átalakulásnak vagyunk tanúi, ami szépen megváltoztat mindent. 90 óta mobilozunk, internetezünk, szakmák tűnnek el, és eközben a művészet nagyrészt még mindig a vászon összepacsmagolását jelenti olajfestékkel. Passzivházban lakunk (már aki persze) és napelemmel is fűthetünk, de a lakásokban ott van a festmény, és a festmény csak ritkán szobor vagy installáció, videómunka meg aztán pláne.

El fog tűnni a festészet? Sokan még a kérdésfeltevéstől is megsértődnének. Pedig nemigen van ma már bányász, juhász, fűtő, és hamarosan nem lesz már benzikutastól raktárosig sokminden. Miért pont a művészet maradna meg?
Ha úgy vesszük, formailag értelmetlen a kérdésfeltevés, hiszen pont az egyediség, a személyiség kivetülése az, ami vonzó ebben a szakmában. Ha Picasso képeit egy gép festette volna, biztos, hogy a programozóhoz futnának, hogy elparaméterezett valamit. De tényleg akkora a jelentősége a személyiségnek? Hiszen biztos vagyok benne, hogy lehetne olyan programot irni, ami utánozza Pollock-ot, és egy gép megtanulná Rothko rétegeit is bizonyára, technikailag ezek a képek előállithatóak lennének. Nem sok értelmük lenne, de most csak a technikáról beszéltem.
Az is negativum, hogy az átlagembernek, hiába minden, szerintem egyre kevesebb a szabadideje. A munka is sok időt vesz el, valahogy a korszellem is a rohanásban csúcsosodik. Ki veszi a fáradságot, hogy akárcsak a századelő pointilizmusában elmélyedjen egy kicsit? Mindig nevettem a Louvre-ban a hires képek között futkározó embereken, hiszen a Louvre felkeresése nem azért fontos, mert ott lehet látni a Mona Lisát, hanem mert a rengeteg kép között lehet elmélkedni akár azon is, hogy mit akart magából megmutatni a jövőnek egy kor festője. Vagy bármi máson persze.
Azért is nehéz, mert jó műértő nem öt perc alatt lesz valaki. Akárhogy is vesszük, a festészet lényege valahol mégiscsak az, hogy elkészül valami, és azt a valamit, vásznat az emberek megnézik. Ha nincs néző, akkor az öröm egy része is elvész. A felületes néző pedig nem fogja értékelni a kortársat, csak ha az bulvár, kivéve, ha foglalkozott már a témával, tudja, hogy miért nagyszerű a fluxusművészet például.
Azért azt egyelőre nem tudom elképzelni, hogy a gépek egyszer majd elkezdenek festeni vagy művészkedni, korunk művészeinek igyekezniük kell, hogy felkeltsék a figyelmet a munkáikra. Miközben ott a kényszer, hogy valami újat kell mutatni, de az egyre nehezebb az idő előrehaladtával...

Párhuzamos avantgárd - Pécsi műhely 1968 - 1980

Fogalmam sincs, miért nem mutat be a Ludwig több egyéni kiállitást, ráadásul lenne is kitől, és miért kell az amúgy nem támadható, de unalmas és béna kiállitásokat erőltetni?
Erős első mondat, de ne tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne ezzel a kiállitással. Először is nézzük meg a dátumokat: 68-80. Riegl Juditnál vagy Hantai Simonnál de még Ackermann Ritánál sem volt gond, hogy egészen friss dolgokat lássunk, akkor most miért kell ennyire visszamenni? Ráadásul mindenki tudja, hogy a szocializmus művészete néhány egészen kivételes kivételtől eltekintve érdektelen ma már. De ha már visszanyúlunk, miért nem a rendszerváltás utáni időszakra, amikor a nyugat egy rövid ideig valóban érdeklődött a magyar művészet iránt, és mondjuk Kerekes Gábor, Barta Zsolt sikereket ért el?

Mondjuk ki a nyilvánvalót: ez az anyag a Ludwigban kb. 5 művészettörténészt érdekel. Én nem tartozom közéjük, noha elég mélyen beleástam magam Erdély Miklós, Hajas Tibor, Perneczky Géza, Mauer Dóra és mások művészetébe, és ne felejtsük el, hogy a Mai Manóban az Alföldi Róbert gyűjtemény is olyan képeket mutatott a korszakról, amit eddig még nem láttunk.

A Pécsi műhely anyagán ha végigtekintünk, land art műveket, vagyis a természetbe bevitt tárgyakkal játszó művészetet látunk, egy kis geometrikus művészetet, nagyon kevés videómunkát és némi fotódokumentációt láthatunk. Nem mondom, hogy nincs érdekes kép, de azért elég tempósan körbe lehet sétálni. Az külön vicces, hogy a főszervező 23 szervezésről szóló levelét is kiállitották, számomra ez volt a legérdekesebb.