2016. július 16., szombat

Bogdándy Zoltán Szultán saját múzeuma

A legfrissebb Műértőben találtam egy cikket arról, hogy a cimben szereplő úriember saját múzeumot nyitott Rákoskerten, egy családi házban. Rákoskert a XVII. kerületben, a Pesti út végén van, majdnem a városhatáron, ha valakinek ez se mond semmit, az Örstől kell menni a Jászberényi úton a világ végéig. Hát, nem éppen múzeumi negyed. Nemigen fog oda ellátogatni senki véletlenül. No és ki az a Bogdándy Zoltán? Na pont erről akarok beszélni.
Azazhogy mégsem. Ő egy szobrász, közepesen semmilyen életművel, már elnézést, ez nem bántás akar lenni, csak azt mondom, hogy nem kiemelkedő az életútja (nem a műveiről beszélek, mivel nem láttam egyet sem, nem nyilatkozom). Voltak kiállitásai, de nem igazán fontos helyeken, van róla emlités itt-ott, de nem egy befutott valaki. Viszont. A hierarchia úgy van, hogy 1. számú axiómaként fogadjuk el, hogy a szobrászat ma nem érdekel tömegeket itthon. Nagyon kevés alkotónak van egyáltalán szobra valahol, és akinek mégis, az is időnként botrányba fullad - lásd pécsi Weöres szobor (Pécs városa nem akarta felállitani, de a politika igen). Viszont a művészet természetéből adódik az, hogy azért attól még, mert nem rendelnek tömegesen szobrokat, azért a műfaj létezik. Én most 3 olyan szobrászt tudnék megnevezni, aki kortárs, és egy szobra megmaradt a fejemben, ami nagyon kevés (és engem is minősit, igen). De mi történik a többi 2000 szobrásszal, akik lehetnek nagyon jó művészek, csak nem kapnak teret? Eltűnnek semmibe, mint a Párizsba kivándorolt festők? Meg mint általában a festők, akit nem Czóbelnek hivnak..Lényegében ez történik, nem most kezdődött a folyamat.. Bogdándy Zoltán viszont úgy döntött, hogy létrehozza ő a saját múzeumát, hiszen más nem fog érte tenni..Az biztos, hogy igy senki sem mondhatja, hogy az alkotó bármilyen befolyásnak engedve válogatja a műveit. Hanem azért felmerülnek kérdések.
Az egyik rögtön technikai jellegű. Ha már létrehozott egy múzeumot, azt érdemes lenne weboldal formájában is megörökiteni, hiszen a Műértő cikken kivül semmilyen infót nem talál róla senki. De ez csak apróság. Az igazi kérdés az, mi lesz a házzal a szobrász halála után. Nekem fogalmam sincs, vannak-e gyerekei, ha nincsenek, a történet nagyjából véget is ér, hiszen nem fogják fenntartani a házat. Sőt az a helyzet, hogy sok alapitvány is megszűnik időnként, hiszen az alkotó gyerekei, unokái már távolinak fogják érezni az életművet, a piac pedig könyörtelen, és nem emelkedik az ismeretlen művész ára.
Igazából azon gondolkodtam el, hogy miért nincs nálunk hagyománya a művész alapitványnak, a továbbvitelnek. Erdély Miklóst tudnám felhozni ellenpéldának, de ott is igazából nem folyik érdemi tevékenység, látott valaki katalógust, életműkiállitást? Csontváry az egyetlen, akiről fennmaradt, hogy erősen gondolkodott a kérdésen, sőt a múzeumának tervét le is rajzolta - igy is lényegében a véletlenen múlt, hogy felfedezték halála után. Vajda Lajos életművét próbálták még rettentő erővel megtartani, de abból se lett túl sokminden, habár ott van katalógus, és időnként megemlitik cikkekben. A Kogart próbálkozott még azzal, hogy hazahozta Párizsból Csernus műtermét, csak aztán a válság elsodorta a Kogartot is.
Mit is mondhatnék? Ha egy Csernusnál, aki azért ismert a szakmában, sőt Párizsban is elismert, nem sikerült (vagy inkább úgy mondom, átmenetileg sikerült) megmaradnia az utókorban, akkor Bogdándy-nak sem jósolok nagy sikert. De azért drukkolok..Lehet, hogy ki kéne mennem megnézni? Csak ne lenne annyira messze...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése