2017. február 11., szombat

Boros Lajos a Missionartban

Ez az egészen művészi absztrakt kép, amit a tükröződő üvegen keresztül fotóztam, nem igazán mutatja, miért is tetszenek ezek a képek.
Azt talán már sejtitek, hogy a festészeten belül engem az absztrakt vonz. Semmi bajom a többi irányzattal sem, de a múltkor Londonban szinte odaszegeződtem egy Sam Francis képhez, percekig nem mozdultam, mégis élvezkedtem (és igen, ez legális, haha). Arról van szó, hogy a szinek és formák, ha nem felismerhetően kiskutyát ábrázolnak, akkor nem kell mögéjük gondolni semmit, egyszerűen szabadon járkálhat a képzelet bárhová.
Boros Lajosnak pedig határozottan van érzéke a szinekhez. Ha megnézzük a fenti képet, a két fekete vonal középen lehet hegyszoros, folyó, egy lány szája, bármi. Balra a barna folt elsőre talán nem illik oda, de jól ellensúlyozza a jobboldali kéket. A kisebb, középső kockában pedig pont forditva: balra a kék, jobbra a barna. Namost nem fogom tudni elmagyarázni, hogy miért toszkánára gondoltam, mikor megláttam a képet, és talán nem is érdekes. Nagyon jó, hogy csak pár vonal, az ábrázolás vállaltan teljes tagadásával mégis hogyan hoz létre struktúrákat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése