Könyvajánló: Edward Burtynsky - elements essentiels

Beszéljünk világosan: közhelyszámba megy az, hogy elpusztitjuk a földünket, senkit sem hat meg, ha Braziliában kivágják az esőerdőket vagy Kanadában nikkelt bányásznak. Azért nem hat meg senkit, mert... Nos, az emberek megveszik a banánt Hondurasból, a hagymát Marokkóból, és kis túlzással minden mást Kinából. Nem zavar, ha Kinában nagy a környezetszennyezés, hiszen nem látjuk. Esetleg megnézzük a fotókat a pekingi szmogról, aztán elégedetten hátradőlünk, hogy jaj de jó, hogy nem itt történik mindez.

Nem ostorozni akarom az embereket. Hiszen én is autóval járok, füstölöm a benzint, néha Thaiföldön készült pólót és cipőt veszek és ezer más terméket Kinából. Tulajdonképpen az se számitana, ha egy tanyán élnék és visszautasitanék mindent, ami modern, hiszen ha csak én nem veszek telefont Kinából, azzal még nem oldottam meg a helyzetet. A legnagyobb (vagyis egyik legnagyobb) probléma pedig a túlnépesedés, amivel nem lehet mit kezdeni.
Ez van. De ha ez a könyv csak annyit tenne, hogy megmutatja nekünk, mennyi borzalmas szennyezés van a földön, akkor nem irnék róla.

Nem, Edward barátunk nem csupán környezetvédő, hanem felfedezett valami nagyon érdekeset: ezeknek az amúgy borzalmas helyeknek is van esztétikája. Egy készülő vizerőmű, azon felül, hogy letaglóz a méreteivel, mondhatjuk azt rá, hogy szép. A fenti képen a szürkét feloldó piros körök, az apró kék foltok, az elemek ismétlődése..Nem, nem csupán borzongani jöttem ide. Vagy a cimlapkép: természetesen rettenetes ez a tájba nem illeszkedő méreggel teli tavak által véghezvitt szennyezés, viszont a zöld különböző árnyalatai ahogy szürkébe és kékbe folynak át..hát, verset tudnék irni róluk. És persze nevetséges ez a szempont és azonnal számolják fel az összes ilyet, de mi kisemberek, tudjuk jól hogy ez nem fog megtörténni. De akárhogy nézem, muszáj meglátnom a képekben a komponálás szépségét, a szinek harmóniáját, a jó szemű fotóst.