2017. február 19., vasárnap

Családi portrék a francia fotóházban

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy önkényesen megválogatom, miről irok és miről nem. Ha valamit láttam, de nem irok róla, az legtöbbször azért van, mert csak negativat tudnék irni, azt meg minek. Attól még, mert nekem nem tetszik, még lehet jó. Ezért most hagyjuk Andres Serrano-t, a párizsi fotóház legfelső emeletén ugyanis családi portrékat találunk a fotóház gyűjteményéből.
Ami azt illeti, minden fotót szerető megnyalná mind a tiz ujját a franciák gyűjteménye láttán. Archaikus eljárásokkal készült képek az 1920-as évekből éppúgy kéznél vannak, mint néhány Annie Leibovitz kép, vagy éppen ez a Richard Avedon képpár, amit az apjáról készitett. Én műveletlen vagyok, de ezekről a képekről én még csak hivatkozást olvastam, de nem láttam őket.
A család fogalma persze elég tág, ezúttal is feltűnnek fotóriporterek által készitett, azt kell mondjam  jellegtelen képek, melyeken nagyon afrikai család nagyon klisésen behelyezkedik, de a többség nem ilyen.
A portré amúgy is az egyik legkevésbé-kell-megmagyarázni képtéma, mivel mindenki szereti nézni az arcokat. Valamiért a legtöbb embernek a másik emberről készült portré a legérdekesebb, ezt pedig megkapjuk.
Egy ilyen válogatás szükségszerűen túl tág, de a gyűjteményben lévő páratlanul gazdag anyag miatt mégiscsak érdekessé válik, és olyan kincsek kerülnek elő, amik talán jó ideig nem. Érdekes, hogy ennyit irok erről a témáról, mármint arról, hogy bizonyos képeket csak rövid ideig, egy mázlista közönség láthat, aztán a képek eltűnnek, és legközelebb 40 év múlva tűnnek fel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése