2018. április 8., vasárnap

Massinissa Selmani a Palais de Tokyo-ban

Valahogy Párizsban egyre többen beszélnek róla. Az Algériában született, de Toursban tanult grafikus hirtelen az Art Paris egyik Vip programja lett, és már a Pompidou kurátorai is rámozdultak. Annyira nagy a nyüzsgés körülötte, hogy szinte folyamatosan magyaráz, kurátorokkal beszélget, elég nehéz volt időt találnia egy találkozásra.
A Palais de Tokyo pedig remek hely. Egy igazi kortárs művészeti központ, melynek az oldalában kiváló gördeszkapálya van (és használják is). Belépve csodás kávézó és egy pazar könyvesbolt fogad, a kávézóban kényelmes pamlagok várnak a könyvesboltban pedig a nagyjából elvárható kinálat - pl. Artforum van, ami elég jó. És nem egy kiállitás van, hanem nagyjából folyamatos programáradat, melyben azért kiállitásoknak is jut hely. Ezzel együtt a tárlatvezetés végén megszólal egy dob, amit egy japán lányka üt, és már készülődik egy másik teremben egy underground filmvetités, a fiatalok pedig jönnek-mennek.
Maga a kiállitás kerettörténete az, hogy a párizsi kommün bukását követően 1873-1880-ig sokakat deportáltak Algériába, ahol az algír ellenzék -szintén deportált - embereivel alkottak közösséget. Innen indulunk, de a grafikák azért épp eléggé általánosa ahhoz, hogy ez a történet ne ráüljön a grafikákra, hanem csak egy finom értelmezési lehetőséget adjon.
Én pl. sokkal inkább emberek közötti interakcióra gondolok a rajzok kapcsán, ami bárhol lehetne. Néhány ötlet nagyon tetszik a kiállitáson. Egy képeslap méretű tévét látunk, amin valóban utazási film megy, ezzel arra utalva, hogy egyrészt hagyományos képeslapot már úgysem ad fel senki, de talán ilyen interaktiv lapot igen, másrészt pont arról szól, hogy mennyire félelmetes lett a képigényünk. Egy másik installációban egy fadarab úszik egy kissé zavaros vizben, de hiába halad folyamatosan, sosem éri el a peremet (vagy partot). Aki amúgy azt a következtetést vonná le, hogy egy videó ma már elvárt részét képezi egy bármilyen kiállitásnak, az jó helyen kopogtat. Zömmel azért grafikákat látunk, még azt se mondom, hogy mindegyik teljesen kidolgozott és végleges verzió, de hát manapság már talán arra se marad idő, hogy egy grafikát befejezzen a készitője...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése