2019. február 17., vasárnap

Nemmivoltunk kiállitás az ISBN galériában

Ez nem egy olyan kiállitás, amit ajánlani szoktam. Erősen az underground felé húz, megfelelő előképzettség nélkül látogatása veszélyes (furcsa). Ezt csak azért irom, mert mondjuk a Bukta Imre kiállitásra a Kieselbachnál irhatom, hogy érdemes a látogatásra, mert ez igy is van, és nekem, aki ismerem az életművét tartott kb. 20 percig, mire végignéztem - tehát másnak több lesz. Namost itt nem ez a helyzet. Az Isbn galéria egy végtelenül szimpatikus hely, de olyan rajongóknak, akik már jócskán benne vannak a művészeti élet ismeretében. Akinek Jovánovics, Gerhes, Hajas, Galántai neve semmit sem mond, annak nem biztos, hogy nagy élmény lesz a látogatás.
Most, hogy a potenciális látogatók 99 %-át elriasztottam, most már megemlithetem, hogy az Isbn galéria igen cool hely. Először is könyvesbolt és galéria egyben, de ez nem olyan könyvesbolt, mint a Libri és más borzalmak, amiknél csak az eladás számit. Ezek olyan könyvek, hogy még a művészkedvelők közül is csak egy apró réteg fogja értékelni, de ők nagyon. Hihetetlenül finom izléssel összeválogatott könyvek, ha pl. megemlitem, hogy a balatonboglári kápolnatárlatokról készült csodás Artpool könyv is megtalálható, akkor már csak azt kell hozzátennem ,hogy egyébként ez a könyv beszerezhetetlen. Találhatók könyvek Erdély Miklósról és Tomás Saracenoról egyaránt - utóbbinak a Palais Tokyo-ban volt kiállitása, na azt vajon olvasóim hány százaléka látta (amúgy simán az év kiállitása nálam. Na jó, benne van az első háromban).
Szinte természetes, hogy egy ilyen underground hely galériát is magába foglal. A könyvek és a kiállitás egymást erősiti. Mivel a Blaha Lujza térnél eleve ismert épitészeti borzalmak találhatók, nem kell meglepődni, hogy ez a galéria alagsora sem éppen Műcsarnok. Egy nagy terem az egész, igaz, a mostani kiállitás sem használja ki a teljes teret. A tárlat az iskolára koncentrál, a kiállitók abba a generációba tartoznak, akik még a szocializmusban ültek a padokban, és ennek megfelelően fogadták a beáramló információkat. Na igen, természetesen ez egy panaszkiállitás, én is emlékszem olyan órákra, ahol azzal oltottak le, hogy kisfiam, hülye vagy, a költő márpedig erre gondolt versirás közben. Ennek megfelelően a szinte folyamatosan szemünkbe ötlő felirat a wasted potential. A kiállitók érdekes zine-t állitottak össze, ez lényegében kiállitás katalógusnak is megfelelne, más kérdés, hogy a nosztalgia elég erős-e, hogy elvigye a designt. Szerintem nem, de nekem nincs is mondanivalóm az iskoláról, Ottlikot is hagyjuk, Karinthy pedig éppen nem ért rá, valaki hivja fel legközelebb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése