2019. július 18., csütörtök

Persijn Broersen és Margit Lukács: Forest on location

Számomra ez volt az arles-i fesztivál egyik legnagyobb meglepetése. A hollandiai (igen, hiába van magyar neve, Hollandiában született) művészek animációja még az olyan öreg róka előtt is kirántotta a talajt, mint jómagam. Viszonylag sok videót mutattak be a fesztiválon, de ennél hatásosabbat nem. Általában szép tömeg is gyűlt a vetitésre. S mig a többi helyszinen általában egy oldalajtón át lehetett bemenni videót nézni, itt át kellett menni a vetitésen ahhoz, hogy továbbhaladjunk. Érthető is ez.
Talán egy éve szerepelt a hirekben, hogy Lengyelország elkezdte kitermelni, kivágni a fákat a Bialowieza erdőben, ami a lengyel-belorusz határnál van, és lényegében az utolsó érintetlen erdősége Európának. Hiába a tiltakozások, az erdő tönkretétele nem állt meg. A művészek az erdőt - persze virtuálisan - az űrbe helyezték, és apró szeletekre bontották, amelyek keringenek a világűrben (aminálva). Kisérteties űrzene segit megtalálni a hangulatot, és hogy még hátborzongatóbb legyen, ezekre az űrben keringő szigetekre még animált embereket is tettek, akik persze nem találják a helyüket. A fény-árnyék hatásoka annyira erősek, hogy olyan érzése van a nézőnek, hogy egyetlen, távolról érkező reflektor világitja csak meg az erdőt.
Igen, egy kicsit horrorisztikus. De a mondanivaló pont ennyire az, tehát itt a látvány alátámasztja a mondanivalót. Ez pedig az, hogy tönkretesszük a saját élőhelyünket, nincs többé helyünk az univerzumban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése