Az 500 évvel ezelőtt élt Dürer nem tartozik azok közé, akikről irni szoktam. A bécsi Albertina azonban jól keveri a kártyákat, hiszen egyszerre mutatja meg a legfrisebb képtermést és a nagy klasszikusokat. Dürrerrel pedig nehéz melléfogni. Eleve köztudott, hogy az Albertina rendelkezik a legnagyobb gyűjteménnyel Dürer képekből, de ráadásul a bécsi intézmény van olyan jó hirű, hogy bárki szivesen kölcsönadja nekik a képeit. Azért ne mulasszuk el azt se megemliteni, hogy az Albertina igazgatóját épp tavaly választották újra, igy aztán immár közel 20 éve ül ugyanabban a székben, és közel 10 éveig nem kell gondolkodnia önéletrajziráson. Igy is lehet.
Dürer azért lehet bárki kedvence, mert hihetetlen részletességgel rajzolta meg képet. Hiába mindössze 20 *20 centi egy átlagos kép, azon legalább 5 percig csak az eltart, hogy végignézzük az összes részletét a képnek. Emellett a témái is könnyedebbek, min hasonló korban a többieknek. Itt kevesebb papot látunk, isten elment almát enni, Dürer pedig gyorsan kihasználta a helyzetet, és rajzolt hétköznapi jeleneteket is. Ez nem tűnik nagy dolognak, de akkoriban, amikor Giordano barátunkat megpróbálták meggyőzni, hogy mégis lapos a föld, ez a könnyedség szinte forradalmi.
Az Albertina nem fukarkodott, és rendesen telepakolta képekkel a kiállitást, ezért aztán nagyon lassan lehet haladni, hiszen minden látogató a finom részleteket lesi. Emiatt aztán néha el is vesztem az érdeklődésemet 1-1 kép iránt, mert sok-sok várakozás után is csak sapkákat és hajakat látok a kép helyett.Rengeteg a látogató, rá kellett jönnöm, hogy már elszoktam ettől a magányosan is végignézhető pesti kiállitások után. Ők jól döntöttek, ez egy afféle kötelező olvasmány, ráadásul még jó is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése