2019. december 19., csütörtök

Hermann Nitsch

Talán mégis Elizabeth Védrenne-nek van igaza, aki azt mondta, hogy a második világháború után mindenki a lét alapvető érzésével foglalkozott, és általános érvényű válaszokat várt a festészettől. Ekkor indult az absztrakt expresszionizmus, s jött Sam Francis, Riegl Judit, Soulages és mindenki más is. Hermann Nitsch is ezt a vonalat erősiti, és őszintén szólva ez a kedvenc korszakom. Ha végigtekintek a polcomon, és Alechinsky-től akár Niki de Saint Phalle-en át eljutok (hogy végre osztrákot is emlitsek) Arnulf Rainer-ig vagy Prachensky-ig, akkor világos, hogy az absztrakt nagyon erősen foglalkoztatta a festőket, és tulajdonképpen még ma is hatással van mindenre, hiszen ha Baselitz-re gondolok, aki korunk egyik nagy sztárja, akkor egyértelmű, hogy sokmindent átvett és ő is felhasznál. De ugyanez az alapállapota Kiefernek, arról nem is beszélve, hogy Richternek is van ilyen korszaka, ott lóg a Tate-ben külön teremben..
Jó ideje foglalkozom ezzel a stilussal, és még mindig jönnek elő új művészek, új képek, és ez csaodálatos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése