Ha jóindulatú vagyok, akkor úgy irom, csalódott vagyok a
honi újságirás miatt, ha mérgesebb, akkor mondhatom, hogy mérges vagyok rájuk.
Nálunk ugyanis nincs igazi tétje a dolognak. A brit Top Gear-t fogom
idecitálni, hiába autós tévéműsor: ott nincs mellébeszélés, a legdrágább
autókat is kifigurázzák, és valóban életszerű példákat igyekeznek összehozni.
De ezt csak azért emlitem, mert bosszant, ahogy az újságirók teljesen figyelmen
kívül hagyják az olvasói szempontokat.
Ma például szivesen olvastam volna egy kicsit egy művészeti
lapot. Mi az ami érdekelne? Mondjuk egy interjú Riegl Judittal. 2 éve volt most
már a kiállitása, és azóta egyetlen sort sem irnak róla.Ackermann Ritának
Zürichben van kiállitása, úgy tűnik csak engem érdekel. Mi lett a pár éve befutott,
aztán eltűnt Batykó Róberttel? Kis Róka Csabával? Hogyan érintette a klasszikus
(pl. Csontváry) képet piacát a Kogart kiesése? Mi érné meg jobban: egy befutott
kortárs képbe fektetni vagy egy klasszikus, de az életműben gyengébb
szerepűvel? Hogyan lehetséges, hogy még mindig minden második eladásra kinált
kép hamisitvány? Ki rendelt már mondjuk New York-ból könyvet és meg is
érkezett?
Az utóbbi 5 évben nagyon elszaporodtak a pr jellegű irások.
Akik nem tudnák, ez azt jelenti, hogy az újságiró nem csinál semmit, maximum
stilisztikailag átnézi a pr-os által megirt cikket. Igen ám, de a pr-os el akar
adni, ezért nem érdeke, hogy az a cikk valóban értelmes legyen – csak az, hogy
az általa nyomott cég kedvező szinben tűnjön föl.
Továbbmegyek: az sem minőségi újságirás, amikor az újságiró
elmegy egy megnyitóra, megirja az anyagot, és kész. Nem helyezik kontextusba,
nem irják le, hogy egyébként kikre emlékeztet az adott anyag, igy viszont pont
a lényeg marad el. Minőségi újságirókat kérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése