A Louise Bourgeois film

Ez az 1 óra 39 perc hosszú film próbára teszi a nézőt. Egyúttal arra is jó példa, hogy milyen az, amikor az alkotók teljesen elvesztik a realitásérzésüket. Szóval aki arra gondolt, hogy a filmből majd jól megtudja, mit is csinált ez a szobrász, az gyorsan felejtse el és nézzen másfelé.

A művésszel rendkivül hosszan beszélgetett a riporter, ezeket pedig nem akarták feszesre vágni, igy sokszor előfordul, hogy a szobrász gondolkodik, szünetet tart vagy éppen elfáradt. Ezt a film alkotói úgy próbálták elfedni, hogy rendkivül hosszú és komplikált videókat készitettek a művekről, és ezt minden alkalommal bevágták, amikor a főszereplő épp nem mondott semmit, vagy nem volt csattanó.
A film legnagyobb gondja, hogy igazából meg se próbálja bemutatni Louise Bourgeois-t, hanem hosszú részleteket mutat a vele való beszélgetésből és a művekből. Csakhogy a művésznő a forgatáskor már jócskán benne volt a korban, igy meglehetősen vontatotttan beszélt, a filmkészitők pedig megvárták. Megvárjuk mi is, a nézők, hacsak nem a gyorstekerés gombbal lóditjuk arrébb a filmet, ami sajnos sokszor indokolt.
Ezek a filmek általában bemutatják a művészt, fontosabb helyeket az életéből, azonban ennél a filmnél még csak meg se próbáltak ilyet tenni, ettől az egész nekem lógott a levegőben. Mert ugyan néhány művét ismertem korábbról, azért a többségüket nem. De nekem is kinos volt, hogy a kamera mennyire lassan mutatja be az alkotásokat, ezeket a részeket kénytelen voltam tekerni.
Érdekes, hogy a film végére valahogy összeáll a stáb: hirtelen pörgős képek lesznek, jó zene, és annak a bemutatása, amiért elkezdtem nézni a filmet, vagyis a kiállitásai, művei befogadható formában. Kár, hogy addigra már ötször elaludtam a filmen, igy ajánlást semmiképpen sem kap. Az utolsó öt perc bárkinek nézhető, a többi csak azoknak, akik annyira elvetemültek, hogy Louise minden művét ismerik, mégis újranéznék azokat. Ja, és már mindent tudnak Louise-ról..