el nem kötelezett művészet - Marinko Sudac gyűjteménye

Minden averzióm mellett, ami a Ludwig-ot mostanában jellemzi, ez egy komolyan vehető kiállitás. De csak szakembereknek. Olyanoknak, akiket érdekel a 70-es évek avantgard-ja a környező országokból, mondjuk ezt a témát kutatják vagy ilyesmi.

Ha véletlenül egy látogató nézi meg a tárlatot, akkor kissé húzni fogja a száját, ugyanis a kiállitott anyag egyáltalán nem látogatóbarát. Nem mondanám ,hogy érdektelen, de mint kiállitás széttartó, sokat markoló de a kezei közül kifolyó anyag. Az elképzelés amúgy csillagos ötös: a lengyelektől a horvátokig, csehektől a szerbekig sok országban mutatja be ugyanazt a karcos 70-es éveket, kollázsok, fekete-fehér szemcsés videók, geometrikus és fotómunkák - és persze a feliratokon elolvashatjuk, hogy ez azért ahhoz képest, meg az elnyomás ugye. Igazuk is van, szörnyű volt akkoriban, ezért nem is igen jött létre igazán ismert és elismert mű vagy alkotó - mondjuk Marina Abramovics kivétel, de az itt látható munkái még a sikerei előttről valók. Rengeteg mű lázad valami ellen, ami természetes, de emiatt ma már elismerően bólintunk, nem pedig a látványt élvezzük.

Talán az a baj, hogy nem éltem abban az időszakban és nagyon kevés embert ismerek személyesen, akik akkor alkottak, a politikai mondanivaló pedig örvendetes, de nekem magában kevés. Túlságosan nem szeretnék belemerülni ebbe az időszakba...