2018. szeptember 2., vasárnap

Cipeljük terheinket

Az Art Bázelen jött szembe ez a kő, akarom mondani hátizsák:
Egy művészeti vásáron, ahol másodpercenként 6 millió ötlet jön szembe, nem üt akkorát egy ilyen szerény kis kődarab. Hümmögtem egyet, aztán megnéztem még ezt is:
Ez tényleg egy hátizsák, és természetesen a világ leghaszontalanabb hátizsákja, amibe ugyebár semmit sem lehet pakolni..Tehát pont megfelelő egy műalkotáshoz. Túl azon, hogy el lehet képzelni, mit szólnának hozzá mondjuk egy tetszőleges reptéren, vagy akár a barátok, azért el lehet filozofálni a témán. Ugyebár mindannyian hordozzuk a terheinket, telán nem ennyire látványosan, de azért ha Szilvi igent mondott volna nekem nyolcadikban, ha Laura akkor nem koptat le, ha Enikő..Vagy ha éppen én nem próbálok hülyeségeket csinálni, sorozatban, jó sokáig, akkor nem itt tartanék..Ezek az élmények mind mennek bele szépen a hátizsákba, és talán nem lenne ilyen nehéz, ha Dórával elmegyek akkor abba a buliba..
Akkor, ott, azonnal nem foglalkoztam túl sokat ezzel a hátizsákkal. De valami oka mégiscsak van, hogy még mindig a fejemben van, nemigaz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése