2019. október 4., péntek

Au Revoir kiállitás

Sokrétű és sokféleképpen elemezhető kiállitás ez, ezért az alapoktól fogom kezdeni. Az átlagembernek -ha van ilyen - valószinüleg az is újdonság, hogy az 1920-as évektől folyamatosan vándoroltak ki a tehetségek Párizsba, és a folyamat meglehetősen egyirányú volt. Most csak Czóbel jut eszembe a festészetben és Illyés az irodalomban, aki visszatért, a többiek inkább maradtak. Közülük is voltak, akik sohasem tértek vissza, még egy látogatásra sem, mint mondjuk Simon Hantai, és akad olyan is, aki aktivan fenntartotta az itthoni szálakat. Különösen a fotóban megfigyelhető az, hogy igen sok tehetség ment ki országunkból. A névsor, akiket folyton, unásig emlegetünk: Robert Capa, Moholy-Nagy László, Brassai, André Kertész.
Cserba Júlia igen nagy kutatómunkával egy könyvben összegezte azokat az egyébként ismeretlen képzőművészeket, akik nem annyira ismertek, de Párizsban elismertségnek örvendtek. Ennek a könyvnek idén jelent meg a folytatása, amiben már kizárólag a fotósokról van szó, és ezt a könyvet már Cseh Gabriellával irta. Hogy miért éppen vele? Cseh jelentős kutatómunkát végzett Brassai és André Kertész párizsi életének felkutatásában. Bejárta az egykori helyszineket, dokumentált, ebből komoly tanulmányt is jelentetett meg, amit mindenkinek ajánlok. Tehát mindketten aktivan foglalkoztak a témával.
Térjünk rá a kiállitásra. A képek többségét itthon még nem láthattuk, jópár alkotónak ez az első bemutatkozása az országban. Tehát mindenképpen ajánlott a kiállitás megnézése. De. Szerintem kissé szerencsétlen, hogy a kiállitás dobálózik a nagy nevekkel - Kertész, Brassai - de tőlük csak olyan képek láthatók, amik nem főművek, és az életművük nyilvánvalóan nem bomlik ki, csak emlékeztető-szerű. Vannak egészen átlagos, sőt, akár rossz képek is, akár Brassaitól is, ami amúgy természetes lenne, csak itt most a jó képei viszont kimaradtak. Persze tegyük hozzá, hogy iszonyú nehéz ennyi képet összeszervezni.
Azonban. Ez a kiállitás leginkább a 20-as évekre koncentrál. Én nagyon szivesen fogadtam volna egy kortársakból álló anyagot, de itt most a történelmi háttér a fontos. Ezek a képek viszont - akármennyire is kivételes, hogy most láthatjuk őket - alapvetően azt a kort mutatják be, jellemzik, amikben születtek. A kiállitás nem vállalkozik, talán nem is vállalkozhat arra, hogy minden évtizedet bemutasson. Én örültem volna még több magyarázó szövegnek, térképeknek, háttérinfóknak, de tegyük hozzá, hogy engem ez a téma igencsak érdekel, szivesen olvastam volna még róla. Igy is informativak a kiirások, de lehetett volna még több kontextust bemutatni.
Az nem kérdés, hogy ez egy hiánypótló kiállitás. Sokkal előbb és sokkal több ilyenre lenne és lett volna szükség. És szégyellje magát a Ludwig, a Nemzeti Galéria és a többi hely, hogy nem fogadták be ezt a tárlatot, sőt, már nem szerveztek ők maguk ilyet jóval korábban.
Rengeteget lehetne még beszélni a kiállitásról, sőt kellene is. Tudnék mondani javaslatokat is, hogy miként lehetett volna még jobb ez a tárlat. De az biztos, hogy a kritikám parttalan lenne: nem én dolgoztam meg ezért a kiállitásért, nem szerveztem meg, nem gondoltam rá és nem csináltam meg. A két kurátor pedig igen. Csak remélni tudom, hogy sokan észbe kapnak most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése