2015. szeptember 6., vasárnap

Agnes Martin a londoni Tate Modern-ben

Az a helyzet, hogy a festőnőt még Londonban is be kell mutatni, igy aztán ez a kiállitás különleges csemegének számit. Vakarhatják a fejüket a műértők, de alig van esélyük. Agnes Martin ugyanis nem egy valaha nagyon népszerű, ámde elfelejtett festő, hanem egy néhány kiállitáson résztvevő ismeretlen, és erre az élete igen jó magyarázattal szolgál.
1912-ben született Kanadában, 31-ben az Usába megy nővére után, de csak 30 évesen határozza el, hogy festő szeretne lenni. New York-ban szerez diplomát, de utána teljesen érthetetlenül Mexikó közelébe költözik, és csak 53-ban tér vissza a nagyvárosba. A Harlemben lesz tanár, és 58-ban választja ki a Betty Parsons galéria. Beleveti magát New York művészéletébe, egészen 62-ig, amikor skizofréniát állapitanak meg nála. Kórházba is kerül, és innentől kisebb-nagyobb megszakitásokkal ez a vonal is végigköveti. 65-ben bekerül a Moma csoportos kiállitására, 66-ban a Guggenheimbe. Erre 67-ben elhatározza, hogy abbahagyja a festést. New York-ot is elhagyja, és csak 75-ben kezdi újra. 76-ban a Velencei Biennálén látjuk, de nincs további folytatása a dolognak. Sőt, 80-ban visszautasitja a Whitney Múzeumot, ami retrospektiv kiállitást akar szervezni, mert nem tetszik neki a katalógus terve. 91-ben a hollandiai Stedelijk múzeum szervez neki egyéni kiállitást. 2004-ben hal meg. A hozzáállása Hantai Simonéra emlékeztet, aki nemes egyszerűséggel megtiltotta, hogy kiállitást rendezzenek neki a Pompidou központban (ahová amúgy a festők milliói szeretnének bejutni, hiába).
Szóval itt a magyarázat, Agnes Martin rendkivül visszahúzódó ember volt, és az életében 10 éves periódusok is voltak, amikor nem is foglalkozott festészettel. A képei épp ezért..nehezek. Nem, ez kevés, mondjuk Rothko képei nehezek, Martiné viszont kőtábla súlyúak.
Ha Pollockra könnyedén mondják, hogy de hát ilyet én is tudok, akkor Martin esetében nyilvánvaló ez a mondat.Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy az is kézenfekvő, hogy de hát ez nem is művészet! Megpróbálom megközeliteni a képeit: absztrakt, ezért Pollock, de geometrikus, ezért a de stijl, vagyis Mondrian, de még geometriaibb, ugyanakkor minimalista, vagyis..Nem jó. Legyen Rothko, csak a szinek nélkül, és a foltok nélkül..Haha, Bak Imre? Nem, ő is túl konkrét..Leginkább 50-es évek Svájca, Tápies, Uecker. De ott meg az ötlet dominál, itt nincs ilyen. Akkor..
Semmi. Ki merem mondani, hogy Agnes Martin művei érthetetlenek és érdektelenek? De mégis a Tate foglalkozik vele.. Talán leginkább az amerikai zászló képre hasonlitanak a képei, technikában nagyon hasonló, és ahhoz talán lehetne kötni. Jasper Johns. Talán, de még ő is messze van.
Lehet, hogy még érni kell a képeihez. Én most már 10 éve nézegetek absztrakt képeket, de még nekem is túl elvont. Vagy csak még nem értem meg rá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése