Sam Francis Guggenheimnél

Az egyik kedvenc festőm Sam Francis, mégpedig azért, mert a Pollock hagyományt úgy tudta továbbvinni, hogy mind az arányérzék, mind a szinegyensúly kifogástalan maradt.

Itt van ez a képe, talán látszik ekkorában is. A felső rész tolakodó kékje megtorpan a lenti sárga részen és az oldalsó kék-piros gömbön. Akármelyik elemet vennénk el, felborulna a kompozició. A mai izlésnek már talán túlságosan zsúfolt is a kép. Kevés szin van, azok is alapszinek, sárga, kék, piros. A lehelletnyi zöld nagyon kell az egyensúlyhoz. Mégis egyik szin sincs túlsúlyban, sőt, mivel a piros nagyobb mennyiségben felborit bármilyen kompoziciót, igy itt csupán apró részeket látunk ezzel a szinnel, ami mégis tökéletesen elég az ellenponthoz.
Percekig képes vagyok nézni egy Sam Francis képet, és még most, hetekkel Velence után is fel tudom idézni a kép részleteit.