2019. április 28., vasárnap

Mit vegyünk a könyvfesztiválon?

Épp könyvfesztivál van, s noha a művészet immár szinte senkit sem érdekel, azért össze lehet válogatni egy kosárra való könyvet. A talán legnagyobb durranás az Európa kiadó standján Nemes Péter Amerigo könyve. Amerigo Tot azon kevesek egyike volt, aki a szocializmusban, igaz, emigráció után, de sikeresek tudtak lenni.
Ahogy az lenni szokott, hiába volt annak idején népszerű, szép lassan teljesen feledésbe merült az életműve. Molnos Péter volt az, aki annak idején a Ludwig kiállitásán (és blogján) kikutatta, mi lett az életművével, és szépen összeszedte, amit ma tudni lehet róla. Története egyrészt jól illeszkedik az emigráns magyar sikertörténetekbe, hiszen Brassaitól Simon Hantai-ig jópár történetet elevenithetnénk fel, azonban Amerigo Tot egy ponton visszatért Magyarországra, sőt, nem is csak visszatért, hanem a rendszer ünnepeltjeként hagyta magát kihasználni, jobb esetben ünnepeltetni. Ez a szocializmusban kicsit más üzenetet hordozott. Más kérdés, hogy jogos-e a felejtés egy amúgy érdekes életművel szemben.
Molnos Péter ezzel együtt jól kitalálta, hogyan lehet visszahozni a feledésből Amerigo-t. Blogot irt, a Ludwigban szép kiállitást hozott össze, és általában is próbálja életben tartani az életművet.
Mint könyvtárgy, igazán remek munkát végzett, sőt egy száz darabos limitált verzióval csábitotta a magamfajta művészetszeretőt. A kisérlet tehát sikerült, Amerigo Tot életműve kétségtelenül megmenekült a semmibe hullástól. Az más kérdés, mennyien fognak foglalkozni vele. Az biztos, hogy Molnos Péter mindent megtett ennek érdekében, sok képet, illusztrációt tett a könyvbe, és eléggé mai nyelvezettel irt. A könyv egyes szám első személyben meséli el a szobrász kalandjait. Ez a gesztus egyszerre szép, jelzi, hogy mennyi szöveg maradt utána, másrészt elkerüli azt, hogy értelmezni kelljen, el kellene helyezni a szobrász életművét, műveit. Ilyen értelemben viszont inkább csak egy aranyos képeskönyv ez, hiszen egy életmű értelmezéséhez a legelső feladat lenne, hogy művészettörténészek rávetik magukat az életműre. Meglátjuk, megtörténik-e ez, vagy Molnos Péter fog új életmű felé leskelődni. Ezzel együtt azért adjunk egy jókora piros pontot a szerzőnek, mert ennyi kutatást nem sokan raktak volna bele egy efféle kisérletbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése