2019. április 13., szombat

White flag fotóprojekt a bécsi Fotowien fesztiválon

Fotóhónap van Bécsben, változatos és sokrétű programokkal készültek a sógorok, de azért alapvetően a fesztivál szerintem arról szól, hogy ismeretlen, de érdekes projekteket szemezgethetünk napestig - program az van bőven.
A White flag projekt arról szól, hogy Hanna Putz és Sophie Thun, a két barát 2 éven keresztül egymást fotózta, és ebből hoztak létre egy fotókönyvet.
Érdekes, de veszélyes téma ez. Egyrészt adja magát a voyeurség, a helyszinek és cselekvések dokumentációja, másrészt nyilvánvaló, hogy ha egy átlagembert két éven keresztül mindennap lefotózunk, az 99 %-ban érdektelen. Persze még mindig mondhatjuk, hogy két dekorativ lányt ennyi képen megnézni, az nem olyan szörnyű, de a lányok egyáltalán nem váltják be ilyen irányú vágyainkat (ha vannak), egyáltalán nem öltöznek szépen, nem akarnak senkit sem elcsábitani, sőt sokszor kifejezetten nem nélküliek. A fotózás pedig olyan szempontból kellemetlen tevékenység, hogy nem látjuk a fotózó arcát, márpedig itt pont erről van szó: végignézhetünk 2000 képet úgy, hogy szinte sosem látjuk az arcokat.
A kisérlet szerintem ott bukik meg, hogy az alkotók egyáltalán meg se próbálták érdekessé tenni a hétköznapi képeket. Nem mentek el atombunkerbe ugyanúgy, ahogy autószerelő műhelybe se. Néha kirándulnak, néha bemennek a városba, de ugyebár a napi 1 képből sosem alakul ki igazán narrativa, hiszen egyetlen képen kell minden cselekményt ábrázolni, ha lapozunk, az már más nap.
Ez a projekt leginkább arra példa, hogy egy szóban elmondható, és akár érdekesnek is tűnő projekt mennyire elveszik, ha a megvalósitásra kerül sor. A projektet csak elolvasva választotttam ki magamnak ezt, érdekesnek tűnt, aztán megnézve a képeket eloszlott az érdeklődés. Ilyen is van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése