Az a helyzet, hogy aki átrágja magát ezen a 800 oldalas "szösszeneten", annak mást már talán nem is kell idén olvasnia ahhoz, hogy tudja, mi zajlik művészeti fronton. Rengeteg interjú, elemzés, kitekintés van a könyvben. Rögtön azzal a kérdésfeltevéssel kezdődik a könyv, hogy vajon függetlenek tudunk-e maradni a világban zajló eseményektől a művészeti világban? Nyilván nem Trumpról kell beszélgetni, de azért csak beszűrődnek a hétköznapi témák is.
A galériák többsége Londonból, Párizsból, New York-ból, a művészeti központokból jön. Egy román galéria van, a Plan B, egy varsói, egy krakkói, Bécsből több is van, szóval -természetesen - mi nem vagyunk rajta a térképen. És nem csak kiállitóként nem vagyunk rajta, hanem látógatóként sem, legalábbis, amikor én ott voltam, egyetlen magyarral sem találkoztam, ami azért keserű, mert ott lehetne megnézni, mik a trendek, mivel foglalkoznak a világ vezető galériái.
A következő hetekben szemezgetni fogok a témákból. Például nagyon érdekes, amit Martin Janda mond, akinek Bécsben van galériája. Szerinte Bécs immár nem a nyugati világ vége, hanem közép-európa fővárosa. Tehát Bécs figyelemmel kiséri, hogy mi történik a régióban, és hozzá érdemes menni, hogy megtudjuk, mi történik itt. Namost természetesen Bécsben fogalmuk sincs, művészeti szempontból mi történik a Balkánon, de időről-időre próbálnak kitekinteni. A szlovákok jól ráéreztek a nyitásra, és meglehetősen sokat kommunikálnak Béccsel, ennek pedig az az eredménye, hogy Bécs rajtuk kereszül ismeri meg akár a magyar történéseket is.
Nem merném megtippelni, hogy mikor lesz magyar galéria az Art Bázelen. Talán soha. De kellene dolgoznunk rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése