A Fondation Beyeler nem aprózza el a dolgokat. A legismertebb és legcsodáltabb kiállitási helyszinként, főleg az Art Bázel idején nem mondhatja azt, hogy bocsi, igazából semmi érdekes nem jutott eszembe. Bacon és Giacometti két név, akire ugranak a nézők.
A bécsi Albertina, amikor megvett egy Bacon képet, egész kiállitást szervezett hozzá sajtókonferenciával és minden hasonlóval. A Beyelernél irdatlan mennyiségű Bacon képet hoztak össze, mint ahogy Giacometti szobrokkal is telepakolták a helyet. Sőt, Giacometti rajzokkal, ami kb. annyira elérhető, mint egy Koh-I-Noor gyémánt, szintén teleplakátolták a kiállitóteret.
Akkor ez tehát egy fantasztikus kiállitás? Nos, nem igazán. A Bacon képeket nem igazán szeretem, mindről süt az életundor, a barna szinek, torz alakok. Persze elismerem, hogy a torz alakjai nagyon jól megfestettek, de ő számomra nem épp inspiráló. Giacometti szobrait pedig már ismerjük, láttuk már mindenhol, mégha a rajzait nem is, és persze a filmet sem, amit találtak róla - valószinüleg egyetlen egyszer sem mutatták még be a közönségnek.
Ez a két név természetesen garantálja a sikert, és nem is csalódtam, ami a Giacometti rajzokat illeti. A teljes kép azonban nekem inkább a nagy nevekről szól, márpedig én a művészetet jobban szeretem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése