2018. augusztus 7., kedd

Az idő nem halad a művészetben

A minap azon merengtem, hogy miért nem zajlott le a művészetben az, ami gyakorlatilag az összes többi iparágban igen. Vegyük a számitógépipart. Ha csak 10 évre is visszatekintek, akkor azt látom, hogy 10 év alatt rettentő nagy, sok újitás volt, és ezek szinte teljesen átalakitották az életünket. A 10 évvel ezelőtti számitási teljesitményt sokszorosan túlszárnyaltuk, bejött a virtualizáció, a facebook, okoseszközök, satöbbi. Ha a hűtőgépipart nézem (bár semmit se tudok róluk), akkor is azt látom, hogy kisebb fogyasztásúak az eszközök, van olyan, amin kijelző van, ledes lámpa stb. És mi történik a művészetben? Semmi. Vagyis persze van számitógépes művészet, meg installációk, jobb projektorok, de általánosságban nem érzem, hogy bármi is történt volna. No de kellett volna történnie? Hiszen a festészet lényege nagyjából 1000 éve ugyanaz..Na igen, de azért ne tegyünk úgy, mintha nem lett volna pop art, izmusok, young british artists, meg performanszok, videók, installációk.. Múltkor Nam Jun Paik videóműveit nézegettem, és elfogott a nosztalgia: az a fajta feldolgozása a témáknak nagyon 70-es évek.
Az első igazán komoly művész, aki érti a századát, az Ai Wei Wei. Külön emberei vannak a közösségi média használatára, és amikor dokumentumfilmet készitett, 2 videós követte, méghozzá korszerű technikával. Az ő témafelvetésein érzem, hogy most él, hogy itt él, és nem egy könyvtárban.
A művészeti világnak természetesen nagyon kényelmes a kialakult status quo. Megvannak a legjobb nevű galériák, múzeumok, művészek, mindenki tudja a helyét, a gyűjtő biztos lehet benne, ha ma kiad x milliót valakire, akkor az 10 év múlva is jegyzett név lesz. És egyáltalán, semmi sem utal arra, hogy bárki megszorongatná akár a galériákat, akár a múzeumokat.
Emlékeztek még a metoo botrányra? Az Artforum főszerkesztőjét is megtalálták, mivel szexuális szolgáltatásokért rakott be embereket a lapba. A galériák kissé felhördültek, egy pillanatra szó volt arról is, hogy lemondják a hirdetéseiket. Aztán varázsütésre hopp, minden megoldódott, de legalábbis azóta senki sem beszél erről a témáról. Megjelentettek egy számot egy feministával a cimlapon, és kész. Megúszták. Vagy éppen senkinek sem lett érdeke a boritás. A fickót még csak ki sem rakták, csak egy szinttel feljebb került.
Valamiért nem futott be a netes eladás sem. Pár éve még mindenki arról beszélt, hogy hamarosan az összes galéria a neten fog eladni képeket, hiszen nem lenne nagy ügy felpakolni a képeket. Csakhogy mégse rakták fel, mégpedig azért, mert akkor egyrészt lett volna egy fix és nyilvános ár, ami nem lett volna jó, hiszen ha összehasonlithatók az árak, a vevő esetleg máshova megy, másrészt akkor nem lehet trükközni. Ez van. A művészetet gyakorlatilag minden modern technikai vivmány elkerült, pedig milyen jó lenne egy Uber vagy egy Facebook, hogy egy kicsit dinamizálja a dolgokat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése