Érdekes, hogy mostanában nem hallunk az mma-ról. Amióta Vashegyi György lett az elnök, a szervezet megszűnt létezni a külvilág számára. Nincsenek már botrányok, nincs semmi, nem kommunikálnak, nincs is nagyon mit. Fizetik a tagjaiknak a lóvét, azok örülnek, elteszik a pénzt és csinálják a semmit. Szerencsére műveket nem kell létrehozni, elvárás nincs, A Vigadó meg a Hild palota meg elüzemelgetnek a köz pénzén gond nélkül. Csak hát ettől nem lettünk jobbak, versenyképesek, ismertebbek, sőt. Mondjuk ez nem is volt cél.
A Ludwigról is rengeteg rosszat elmondtam már, de speciel ez a kiállitás jó. A művészeti lapokban már sokszor és bő terjedelemben értekeztek róla, és jókat is irtak, igy általánosságban nekem már nem kell irnom róla. Ez egy olyan kiállitás, ahol a néző részvételére épitenek, és részvétel alatt a hülye pózokban mutatkozunkat értem.
Ez ugyanis csak részben kiállitás. Vannak szobrok, végig lehet gyalogolni. Viszont sok helyen találunk egy talapzatot, és ott a nézőnek kell cselekednie, rongyot hozzáérinteni a falhoz, teniszlabdákra feküdni, vagy üveggel egyensúlyozni.
Tehát a művész bevonja a látogatóit a műbe. Az külön jó, és persze már minden művészeti lap megirta, hogy a néző is része lesz a produkciónak. Aha, jól hangzik, de nem nálunk. Amikor én voltam, épp senki sem akart se teniszlabdákra feküdni, se vileda rongyokat fogni. Ez persze a begyepesedett társadalom hatása blablabla...Valójában kelet-európaiként inkább azt gondolom, hogy miért tettessem hülyének magam, egy vileda rongyot otthon is oda tudok fogni a falhoz. Az ötletek nem rosszak, de nem inspirálnak cselekvésre. Való igaz, hogy nem feküdtem még teniszlabdákon, de nem is vágyom erre az érzésre. Talán akkor, ha nagyobb társasággal mennék, akkor biztos lenne, aki provokálná a többieket, hogy nézzétek!
A kiállitás ettől függetlenül jó, sok ötletes dolgot láttam, és valóban, nem minden kiállitáson lehet filozófiakönyvekkel egyensúlyozni. És jó párhuzam a bécsi Mumok kiállitására, ahol bútorokat, guruló dolgokat lehet átrendezni egy teremben, és ott is kifejezetten arra kérték a látogatót, hogy tegyen valamit arrébb. Persze ha már ezt megemlitettem, akkor miért nem beszélek a fluxusművészetről, fluxusperformanszokról? Erwin Wurm inkább a szobrászat felől érkezik, ő mindenben szobrászati problémákat lát, nincs köze a fluxushoz, de az biztos, hogy a témafelvetései üditőek. Sok hasonló kiállitás kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése