Egy egyenlet az Art Bázelről

Az előző bejegyzés kapcsán eszembe jutott, hogy az Art Bázelen is láttam egy olyan művet, ami a legkevésbé sem illett bele a kinálatba, viszont az előző bejegyzéshez kapcsolódik.

Ez egy óriási kartonon levezetett egyenlet. Nem, nem néztem meg, hogy helyes-e, vagy hogy egyáltalán értelmes-e, simán lehet, hogy csak értelmetlen számok egymásutánisága. A lényege amúgy sem ez: ez a sok szám, zárójel, gyökjel a fehér kartonon azt jelenti, hogy a világunk bonyolultan leirható, a túlzott egyszerűsítés nem vezet sehova. Másrészt természetesen a sok szám esztétikai minőséget jelent, vagyis egy kicsit olyan, mintha egy festmény lenne. De el tudunk vonatkoztatni a konkrét számoktól? Attól, hogy közel menjünk, és elkezdjük olvasni a számokat, hogy megfejtsük az egyenletet? Mert természetesen a művészetnek nem ennyire konkrét értelmezései szoktak lenni.
Lehet gondolkodni.