2019. május 11., szombat

A művészeti vásár előtt eladott képek számitanak

Én művészetszerető ember vagyok, nem vagyok gyűjtő. De néha érteni vélem a gyűjtői rajongást is, amikor valaki úgy érzi, egy bizonyos képet neki mindenképpen meg kell szereznie, akár 160 millió dolláros áron is. Szerencsére ha ilyen érzések gyötörnének, akkor előbb festeném meg én azt a vágyott képet, mintsem licitálnék egy aukción. Azért művészettörténetből jópár esetet tudunk sorolni, amikor hisztéria alakult ki egy kép iránt. De mire véljem ezt a cimlapot, ami a Frieze művészeti vásáron jött szembe?
Advance sales are the new normal - vagyis előzetes, előre eladás az új normális. Gyorsan megkérdeztem new york-i galériás ismerőseimet, hogy ezt akkor úgy kell értenem, hogy az igazán menők még a vásár előtt eladják a még ki se rakott képeiket? De hisz ezt hivják vip napnak - kérdeztem őket, de lehurrogtak. Nem, ezt azt jelenti, hogy bizonyos művészek felé akkora tolongás van, hogy a gyűjtők csak várólistára kerülhetnek, és ott kell várniuk, hogy végre sorra kerüljenek. Nemhogy nem vásárolhatsz, de csak az igazán nagykutyák szerezhetnek meg bizonyos művészektől képet. Korábban mondjuk ilyen volt Banksy, Damien Hirst, Gerhard Richter...
Nevezhetjük ezt kapitalizmus 2.0-nak is. Miután minden eladó, sőt, a művészek ahelyett, hogy a lelkük kipárolgásából desztillált harmattal festenének, arra törekszenek, hogy mindenki tőlük akarjon venni. Néhányan, de ez tényleg pár ember, akkora sztár lesz, hogy nincs is annyi képe, amennyit el tudna adni, na őt megrohamozzák a gyűjtők, és ő meg sorra lepattintja az embereket..
Értem, hogy New York a pénzről szól, de ez kicsit kemény azért. Hány ilyen nagymenő művész lehet? Talán 5. És hány művész van? 10 millió? Ez aztán a demokrácia, csak a hypeolt művészek lehetnek még ismertebbek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése