Joan Mitchell festményverse a Momában

Pár bejegyzéssel ezelőtt megvallottam, hogy Joan Mitchell tette a legnagyobb hatást rám New York-ban. Erre a Momában bele is futottam egy képébe, méghozzá nem is akármilyenbe: egy versillusztrációba.

Ami tetszik benne: a szinválaszték nagyon hatásos. Elsőre úgy tűnik, hogy csak néhány vonal az egész, de valójában nagyon finom felületi festés is van, és a kék-rózsaszin ellentétbe egy kis sárga is vegyül. Valójában ez egy teljes kompozició, rengeteg részlettel, a vers pedig úgy marad a középpontban, hogy igazából nem is nézünk rá.
Az is tetszik, hogy az illusztráció általában nem a magas művészet sajátja, és noha első pillantásra nem sejlik fel ezen a képen sem a sok részlet, de valójában igen kellemes meglepetésben részesül aki jobban megvizsgálja ezt a képet...