2019. május 25., szombat

Ezeket olvasom most

Általában két-három könyvet olvasok egyszerre, kivéve amikor nincs időm, mert akkor ötöt. A Nemes-Nagy Ágnes összes interjúját tartalmazó kötetet eleve nem lehet regényként olvasni. Túl vagyok 100 oldalon, és máris kezdi ismételni önmagát. Természetesen az interjúkat nem úgy adta, hogy tudta, egyszer majd egymás mellé kerülnek, úgyhogy nincs harag. Csak hát ez 700 oldal, és keveset lehet egyszerre olvasni belőle.
A 9. utcai nők az 1960-as években feljövő nemzedék életét meséli el. Köztük is Joan Mitchell az, aki legjobban érdekel, egyre jobban szeretem a művészetét. De azt se lehet gyorsan olvasni, mert el kell merülni a szövegben, idő kell hozzá.
Patti Smith csodálatos Kölykök regényét már olvastam, kár, hogy magyarul nem jelent meg több kötete. Igy kénytelen voltam angolul megvenni az M Traint, és ez is csodálatos irás.
Aki járt már St Paul-ban, ami Nizza felett van a hegyen egy gyönyörű fenyőligetben, az tudja, hogy a Maeght alapitvány az összes nagyobb névvel együtt dolgozott. Ennyi Mirót egyszerre még talán múzeumban sem láttam, de Giacometti-től Basquiat-ig van mindenki, és az időszakos tárlatai is jók. Ez egy szubjektiv vallomás, szeretek ilyeneket olvasni, ezt mondjuk csak franciául lehet.
Yoko Ono most már élete végéig John Lennon volt felesége lesz, pedig önállóan is kiváló művész. A könyv pont arról szól, hogy miközben látszólag mindenki ismeri a nevet, művet már nehezebb hozzátársitani. Pedig egy ideig Simon Havadtői barátnője is volt, és én pl. imádtam az izlandi fényinstallációját (Rejkjaviktól kifelé az egyes úton látható).
A többi könyvről most nem irok, ha ez egy könyves blog lenne, az jó lenne, de szigorú vagyok, és tartom magam a tematikához...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése