2019. május 24., péntek

For Freedoms: where do we go from here?-kiállitás a new york-i fotóházban

Ennek a kiállitásnak semmi értelme. Amúgy azt járja körül, hogy mit jelent számunkra a szabadság. Gyönyörű posztereket mutat, az emberek sokasága ir személyes élményeiről, 50 államban szerveztek kisebb-nagyobb szimpátiatüntetest és aktivisták serege kérdezte a népet, sőt a nagybetűs Népet, hogy mi a vaker. Márminthogy akarnak-e szabadságot. És tudjátok mit? A nép akar.
Hát ez fantasztikus. Kár, hogy közben a valóság nem éppen erre tart, Amerikában se. Bárkit meg lehet figyelni, az emberek sokasága pedig önként posztolja, épp hol jár és mire gondol.
Erről még hosszasan lehetne irni, de engem most jobban érdekel, hogy miért lett az Icp, ami a fotósok megkerülhetetlen kiállitóhelye volt, egyszerű propagandahelyszin. Már az előző kiállitásaik is csak nagyon érintőlegesen szóltak a fotóról, pl. a feketék jogairól volt kiállitás.
Talán az is a baj, hogy a klasszikus fotózsurnalizmus egyre nagyobb bajban van. Ma már mindenkinél ott egy kamerás telefon, amivel borzalmas minőségben, de mindenki tudósithat bármiről. A közönség pedig nem értékeli azt, ha egy ember éveken át dolgozik, megismer embereket, kultúrát, hogy aztán csodás képeket mutasson. Őszintén szólva tele vagyunk csodás képsorozatokkal. Túl vagyunk terhelve képileg, túl sok a riport, túl sok az információ amúgy is, ezért óhatatlanul felszinesebben vizsgáljuk a dolgokat. Fekete-fehér igazságokra vágyunk, csak az a baj, hogy a valóság nem ilyen egyszerű.
Szomorú látni, hogy pont az Icp felszinesedik a legerőteljesebben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése