Őrületes Párizs hét következik a blogon. Elsőnek viszont túl akarok esni egy apró fanyalgáson, és ennek tárgya a Marais-be költözött Cartier-Bresson alapitvány. Eredetileg a fotós műtermét alakitották át kiállitóhellyé, és érthető, ha nem voltak elégedettek azzal a helyszinnel, bár közel volt a Fondation Cartier is, akit igazán érdekelt, az azért ki tudott metrózni a Luxembourg kerten túlra is. Maga a ház is nagyon érdekes volt a sok szintjével és óriási ablakaival. De persze ha van pénz, akkor lehet a város egyik legfelkapottabb negyedébe költözni, igy most a Picasso múzeum közelében van a hely, és természetesen sokkal több látogatója is van (valójában zsúfolásig tele van a hely folyamatosan).
Akkor mégis mi a fanyalgásom tárgya? Aki járt már a Le Marais-ben, az tudja, hogy szűk házak, apró terek jellemzik. És igen, ez a hely sem kivétel, hiszen nem lehet mindenki Picasso, aki egy egész palotát kapott (és még azt is kibővitették neki). A hely tehát pici. Nagyon pici. Nagyjából akkora, mint egy kereskedelmi galéria máshol, vagy kisebb. Ehhez képest 10 eurót kérnek belépőnek.
Természetesen nem kárhoztathatom őket azért, hogy a névadó képeit rakják ki, viszont én láttam a Cartier-Bresson kiállitást a Momában New York-ban, és az után kissé nevetséges kirakni kb. 20 képet és azt kiállitásnak nevezni. És értem, hogy nem férne el több, értem, hogy amúgy a kortárs fotót akarják propagálni, de ez igy olyan, mintha én kiraknék egy szobába pár képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése