Könyvajánló: Riad Sattouf: L'arabe du futur

Párizsban mostanában szinte minden könyvesboltban megjelent ez a könyv, a vásárlók kezében is láttam többször sorbanállás közben. Ez talán az első arabokról szóló képregény, ami nagy nyilvánossághoz is eljut. Biztosan volt már ezer képregény, ami róluk szólt, de ez a könyv olyasmi, mint nálunk Moldova volt: tényleg mindenhol szembejött. A sikert az is mutatja, hogy immár 29 nyelvre forditották le, többek közt dánra, románra, szóval nem lepődnék meg, ha egyszercsak hozzánk is eljutna.

Igen ám, csakhogy nálunk nincsenek igazán külföldiek, legalábbis nagy számban nincsenek, igy legalábbis kérdéses, hogy ki venne meg a)képregényt b)sziriai-algir-francia család történetét.
Még azt kell elmondanom, hogy az irója elképesztően munkamániás (és szerintem ezen felül nem is ő rajzolja már a történetet), ugyanis immár 4 folytatás jelent meg, ezen felül az irónak van egy Pascal brutal könyvsorozata, egy Estherről szóló könyvsorozata és még egyéb önálló könyvei is.
Na ennyire azért nem jó szerintem ez a történet. A könyvben egy sziriai apától és francia anyától született kisfiú kalandjait olvashatjuk. Mivel immár 4 könyv jelent meg, várható, hogy az elsőben nem túl sok időt ölelünk fel, hiszen akkor nem maradna idő a folytatásokra. Ez igy is van. A könyv sokkal inkább helyek és elszórt események felvillantása, mint összefüggő történet. De ez még nem is lenne annyira zavaró, viszont az iró sajnos komolyan vette a gyerektörténet azon részét, hogy a gyerek nem érti még a körülötte lévő világot, igy aztán igen zavaros és egyoldalú az, amit megtudunk. Azt megtudjuk, hogy a kisfiú apja nagyon okos, akadémikus, egyetemen tanit (senki nem mondta, hogy tipikus család lesz), és természetesen a fiú szemszögéből az apa csodálatos és mindenben igaza van. Az anyáról lényegében semmit sem tudunk meg, csak azt, hogy kezdetben utálta az apját. Egy párizsi egyetemen ismerkedtek meg, de a nőről annyira semmit sem tudunk meg, hogy konkrétan egyetlen önálló gondolata vagy tette sincs. Párszor biztosan megszólal a könyvben, de azok is csak megjegyzések. Nincs személyisége, nincs akarata, nem csinál semmit és nem is akar. Nesze neked arab világ. Arról nem is beszélve, hogy az arab környezetben előjön minden negativum - ezeket meg is irja az iró - ami miatt nem szeretnék arab világban élni. A testi fenyitések, a nők elkülönitése és minden önállóságuktól való megfosztása, a családmodell, mind megjelenik itt.
A kisfiú sem önálló. Egyrészt még kisfiú, nem is igen tudja, mit tehetne, másrészt őt is elnyomják, akarata ellenére küldik iskolába vagy épp játszótérre, és szemben mondjuk Kassák Egy ember élete könyvével, ez a kisfiú nem keveredik kalandokba, nem csinál semmit, egyszerűen szemlélődő.
Illene valamit mondanom a képregény részről is. A látvány nagyon hasonlit a Nyugat-zombik képregényre (Csepella Olivér), egyszinű háttér, mérsékelten megrajzolt szereplők, egyhangúak ismétlődő képek. Nagy ritkán egy-egy ötletes vizuális megoldás.
Ajánlom én ezt a könyvet? Semmiképpen. Maximum elborzadni, hogy milyen borzalmas világ van nem is olyan messze tőlünk.