2016. október 2., vasárnap

Das Gestische kiállitás a 21. század múzeumban



A 21. század múzeuma ugyan remek helyen van, egy park szélén közel a Belvedere-hez, maga az épület viszont erősen a 80-as évekre hajaz, nyilván akkor ezt gondolták modernnek. Mindenesetre a párizsi Louis Vuitton ház után a bécsi változat maximum kutyaólnak jó, modernsége pedig vetekszik a faékével. Ezt csak azért emlitem, mert a belső terek is áldozatául estek a formának: esetlen, apró terek, beugrók végeláthatatlan özöne, hosszú, semmibe vezető folyosók mentén kellene kiállitásokat rendezni, ami eléggé nagy falat, pláne a modern művészetnél, ahol a progresszivitás rég túllépett a táblaképeken.
De tényleg, annyira meghatározó a helyszin, ha valaki mondjuk az Albertina tágas és csodásan világitott tereiből érkezik, az hirtelen azt fogja érezni, hogy egy 80-as évekbeli művészfilmbe csöppent.
Egy apró teremben találjuk a gesztusfestészet szekciót. A terem eléggé túlzás, mondjuk egy hálószobányi részben találjuk a 10-nél is kevesebb művet. Belépve egy videó fogad: a művésznő a megnyitó alkalmából körberohant az épületben, és egy vászon mellett saját magát is összefestette, heves gesztikációkkal kisérve az akciót.
Mégis, a kiállitásnak ez a legmegfoghatóbb része. Egyértelműen azonositani tudjuk, hogy egy megnyitóról van szó, a performansz nagyjából érthető, nyilván egy kicsit túljátszott, ez ezzel jár. Node mit keres egy Lichtenstein kép e mellett a videó mellett? Csak hogy aztán mellette egy számomra ismeretlen osztrák festő ugyanúgy gesztusképe legyen, egészen más szinekkel és gondolatokkal? Az egész terem annyira kicsi, hogy lehetetlen, hogy ne hassanak a képek egymásra, és itt mégis ez történik. Talán ez volt a koncepció?
Ha kilépünk ebből a teremből, akkor jön a...z elborulás. Rész (absztrakt) festészeti problémák részmegoldásai, nagyjából minden képnél 10 percet kéne állni, hogy összeálljon a kép. Aztán tovább a következő képre, és van nagyjából 150 kép a kiállitáson. Ezt kéne végignyálazni. Nem nyálaztam végig, de az érdekesebbnek tűnőknél eltöltöttem egy kis időt.
Egy nevet érdemes megjegyezni: Markus Prachensky. Bár őt már ismertem a Ressler Kunst aukcióról, de ő feltétlenül legalább annyira érdekes és jó nevű szereplő kint, mint nálunk mondjuk Nádler. Róla még fogok irni, az ezen a kiállitáson szereplő apró képe nem indokolja a sztárolást, de a többi képe alapján megérdemelten szerepel itt. Ez a baj az efféle kiállitásokkal: még a jó nevű versenyzőktől is érdektelen képeket mutat -lásd a Lichtenstein képet - ezért aztán akár még arra is rábólintunk, hogy ezek a gesztusfestők ilyenek. Hát nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése