A Gulyás Gábor jelenségről

Ez a drága ember könyvet jelentetett meg, Mire való a művészet cimmel. Gondoltam micsoda hatásvadász cim, de azért elolvasom, elvégre nem irhat mindenki olyan cimű könyvet, hogy "Séta a Luxembourg kerten át", ha olyan országban él, ahol nincs is Luxembourg kert. A könyv szépen végigveszi Gulyás megnyitóbeszédeit a Modemtől inditva, majd biztos ami biztos a végén egy interjút is olvashatunk vele. A képanyag közül kedvencem a nagyvonalú megfogalmazásban Gulyás Gábor az iróasztalánál dolgozik cimű, melyen valóban azt látjuk, hogy némi papirhalom mellett aláir valamit. Üdv a 21. században! Egy kicsit ciki egy ilyen kép, ahol látszik, hogy nincs számitógépe...No de mi a bajom ezzel az emberrel?

Tulajdonképpen semmi, sőt kifejezetten drukkolok is neki, hogy összehozzon dolgokat, hiszen az nekem is jó lenne. Most, hogy Szentendrén dolgozik, egy jó kiállitással felvidithatna.
Gulyás számomra Debrecenben tűnt fel, amikor átvette a Modem-et, és egy rövid ideig úgy tűnt, valóban érdekes dolgokat művel. Tegyük hozzá, ehhez azért nem kell olyan nagyon sok, hiszen a megszűnt Ernst múzeummal meg a Nemzeti programnélküliségével nem volt nehéz bemutatnia, hogy be tud mutatni középgenerációs művészeket. De azért tegyük hozzá, hogy a tematikus kiállitásai is jók voltak. Bizony, volt idő, amikor kötelező volt lemenni Debrecenbe, és ez miatta történt igy.
Aztán a siker nyomán felkerült a Műcsarnok élére, sajnos Petrányi Zsoltot váltotta, aki egy európai formátumú ember. Gulyás igyekezett, legemlékezetesebb kiállitása a mi a magyar cimű, ami tényleg, bár megosztó, összedobott, témába nem vágó volt, azért lehetett róla beszélni (kritikát is irtam róla). Aztán sajnos jött az mma, és bedarálta a Műcsarnokot, Gulyásnak mennie kellett, de akkor már kisirta magának Szentendrét. Ott viszont már nehezitett a pálya, hiszen egyrészt Pestről nem látható, mi történik ott, másrészt a rengeteg apró kiállitóhely miatt nehéz nagy kiállitást szervezni. Első dolga tehát az volt, hogy összevonta az összes emlékházat, és Ferenczy központnak hivja. Sajnos nagyon mást nem tudok erről mondani, mert ezen kivül más nem látható ebből. Nagy szivfájdalmam, hogy sajnos, mint látható, Gulyás nem ért a webhez, de annyira nem, hogy addig azért nem tudtam a megnyitókról, mert nem is volt honlapjuk, most azért nem tudok, mert a honlapra, ami egy összevont honlap, nem teszik ki a saját kiállitásaikat. Hát ez nagyon gagyi.
És most itt van ez a könyv. Ha körülnézett volna a könyvesboltokban, láthatta volna, hogy a művészetről lehet irni, lehet irni csak úgy is, bármit lehet, de annak nem sok értelme van, hogy a saját nagyságát megünnepli az oldalakon, és berak egy olyan képet a Műcsarnokról, hogy milyen sokat állnak előtte, tehát akkor nagyon sikeres volt a kiállitás is. Az is kissé nevetséges, ahogy saját teljesitményét értékeli, természetesen kiválóra, ugyanakkor feltünően hallgat az mma-ról, ami persze nem meglepő. Más körülmények között ő lehetne az mma ellenpontja, mondjuk ez elég vicces, abba is hagyom.
Ezzel együtt Gulyás Gábor nem gonosz, ha leszámitjuk az érthetetlen Csontváry kiállitást, akár még pozitiv figura is lenne. Kár, hogy ezzel a könyvvel nem ezt az oldalát erősiti.