2017. szeptember 16., szombat

Az Artpool-ról

Bevallom, pár héttel ezelőttig fogalmam sem volt arról, hogy az Artpool létezik, pedig 1979-ben alapitották. Azazhogy olvastam az Artmagazinban, hogy a Szépművészeti megette (vagyis Baán László alá kerül), és 2018-tól már a Hősök tere mellett lesznek egy vadonatúj épületben. Ha tényleg elkészül. De ha tudtam volna mi ez...
Az egész onnan indul, hogy sajnos kicsiny országunkban iszonyú nehéz korrekt információkhoz hozzájutni művészeti témákban. Mig Párizsban az ember beballag a Pompidou központba, és ott téma szerint csoportositva megtalálja a fontosabb emberek katalógusait, nálunk nem ez a helyzet. A rendszerváltás előtt egy csomó művészről nem lehetett egyáltalán beszélni, olyanokról sem, akikről pedig kellett volna. Nevezetes Kassák párizsi útjának meggátolása, noha kifejezetten ünnepelni szerették volna őt. De nem volt szó a Nyolcakról (kivéve Czóbelt, aki jól elvolt), Európai Iskoláról, Erdélyről, Hajasról, Tót Endréről és millió más emberről. 89 után pedig meglehetősen lassan szálingózott az információ, ha egyáltalán szálingózott. Nem csoda, hogy az egyszeri műkedvelő feladja, hiszen információk hiján maximum egy bennfentes tudná elmesélni, kik a fontos szereplők, és miért.
Pedig itt van az Artpool, aminek elsődleges feladata éppen a megőrzés, és bizony ebben élen jár. Galántai György és Klaniczay Júlia hozták létre, és mivel ezen a héten jártam ott, ezért bizvást mondhatom, hogy megdöbbentően sok könyvet, dokumentumot, cikket, videó és audiókazettát, meghivót és ki tudja még mit őriznek, archiválnak. És, külön mondatba rakva, felpakolnak az internetre az artpool.hu -ra. Úgy kell ez, mint egy falat kenyér.
Mindig is szerettem volna olyanokat ismerni, akinek nagyon nagy könyvtárja van. Egy időben én is megszállottan gyűjtöttem a művészeti könyveket, de teljesen reménytelen akár csak a legfontosabbakat beszerezni. Noha, mint mondtam, a legtöbb könyv egyáltalán nem jelent meg az itthoni művészekről, tehát nem is rakható fel a polcra. Az Artpool-ban viszont rendszerezve megtalálható minden: cikkek, interjúk, a Balatonboglári Kápolnatárlatok teljes anyaga (erről irok legközelebb), méghozzá név szerint rendezve. Nem semmi. Hát mégis létezik. Hát mégsem tűnt el végleg Erdély összes performansza, mégis megvannak Szentjóby ötletei, Hajas irásai. Ráadásul nem egy 190 éves öregúrnál, aki nem fogad senkit, hanem egy nyilvános archivumban, igaz, időpontegyeztetés szükséges, de mégis, micsoda lehetőség! Micsoda előrelátás!
Mert mondanom sem kell, aki pl. nem elhagyta, hanem a gyűjteménybe rakta Erdély 1974-ben Párizsban megjelent kötetét, az tisztában lehetett azzal, hogy a kultúra  milyen fontos szeletét adja közkézre, és hogy az emberek száma, akiknek ez a kötet megvan, erősen a nagyon kicsi felé tendál. Aztán ott vannak a kápolnatárlatok: néha beszélnek róluk, néha idézik, de az artpool oldalán szinte mindent megtudhatunk róla, pedig korábban úgy hittem, erről a témáról már sosem fogok megtudni semmi közelebbit.
Lelkesedésem végtelen, mégis bosszankodok is, hogy eddig nem tudtam erről. Miért nem beszélt erről a sok esztéta, művész, iró és újságiró, szervező és könyvtáros, galerista és műkedvelő? Miért nem adtak ki könyveket, amik minden könyvesboltban ott vannak? Mennyivel egyszerűbb lett volna információkat összeszedni emberekről...
Na nem baj. Artpool.hu, artpool.hu, mantrázzuk együtt. Fogok még irni róla...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése