Könyvajánló: Erdély Miklós: kollapszis. orv

Igazán könnyű ezt a könyvet ajánlani, hiszen Erdély Miklós irta, pár poszttal ezelőtt irtam róla, de amúgy a 70-es évek avantgárdjának egyik legnagyobb hatású alakja.
Ez a könyv viszont olyan, mint a spanyol inkvizició a Monthy Pytonban: senki sem számit rá.

A Magyar Műhely kiadó által 1974-ben Párizsban kiadott kötetére nem lehet rámondani, hogy tömegcikk lenne. Pedig van egy második kötet is, melynek cime második kötet. A két kötetet együtt 1991-ben újra kiadták, újra minimális példányszámban. Tehát biztosan nem fog szembejönni a könyvesboltban, én is úgy kaptam kölcsön, hogy eskü alatt vallottam, hogy visszaadom, méghozzá azonnal, amint lefénymásolom. Ezúton is köszönöm.
Érdekes kérdés, és itt most nem térek ki rá, hogy miért van az, hogy egyesek szerint Erdély Miklós az egyik legnagyobb hatású avantgárd, ha közben a verseskötetét 3 példányban adják ki, azt is Párizsban?
Egyébként egyáltalán nem ritka az, hogy a képzőművész ir: sőt, talán inkább az ellenkezője az. Hiszen a mondanivalót irásban könnyebb kifejezni, mint képben, magyarázatnak is megfelelhet, vagy csak kiegészités. Nem véletlen tehát, hogy Csontvárytól Hajas Tiborig tényleg nagyon sokan irtak, örök kedvencem Tót Endre Örülök, ha.. kötete..
De azért a vers az más. Lehet irni naplót, regényt, novellát, de a versről azt gondolnám, kicsit más, több előképzettséget, tömöritést igényel. Ehhez képest azt irja pl. Kukorelly a frissen megjelent Porcelánbolt kötetében, hogy Erdély az egyik legfontosabb megújitója az avantgárdnak Tandorival. Ezek nagy szavak, főleg, hogy az irodalomtörténetekből általában kimarad Erdély (is).
Semmiképpen sem fogok itt és most belekezdeni egy verselemzésbe, mindenesetre én is azt mondom, ez a (két) kötet figyelemre méltó. De legelőszöris érthetetlen, miért nincs a köztudatban, miért nem beszélnek róla. Talán egyszer ez is megváltozik.