Niels Ackermann és Sebastien Gobert

Ez egy kiállitás Leninről. Nagyon vicces témafelvetés. Na jó, bár a kiállitás cime Looking for Lenin, azért egyrészről a múlt dicsőségének eltűnéséről szól inkább, másrészt hátul, egy jókora installációban videón követhetjük az elmúlt évek utcai megmozdulásait.
Lenin, más érdemei vagy éppen érdemtelenségei mellett (ez tényleg nem egy komoly bejegyzés, mindenki nézze meg a történelemkönyveit a komoly verzióért) rengeteg szobrot hagyott hátra maga után. Egyrészt a tereken, másrészt viszont az emberek szobáiban, hivatalokban, és ezek a szobrok, ahogy kikopnak a köztudatból, vagyis már nem szükséges őket folyton nézegetni, mindenféle hátsó sufnikba, tyúkólakba kerülnek, hogy a csomagtartókról már ne is beszéljünk (nyilván felvásárolja az ottani Méh). A fotósorozat ezeket a helyeket járja végig, és a szobrok ürügyén gazt, rozsdás vackokat és traktorokat mutat egy olyan világból, ahol le kell hajolni az ezekért a szobrokért kapható két kopejkáért is.

Franciaországból nézve az egész volt orosz világ, Ukrajna és Litvánia teljesen összemosódik, nem is beszélve a magyar 2006-os eseményekről. A fő összekötő elem a Lada Samara és a gaz. Arról már igazán nem tehet a kiállitás, hogy az onnan nézve nekünk még mindig a szomorú valóság helyenként. Vagy ha nem is nekünk, de nem kell sokat keletre menni ezért az érzésért.