2017. szeptember 28., csütörtök

Alex Majoli

Még mindig van jópár kiállitás, amikről nem irtam, noha a legfontosabbak már megvoltak. Arról viszont még nem irtam - naná, mert természetesnek vettem - hogy a szponzorok, ha vannak is, csak a háttérben vannak, felkerülhetnek a katalógusba, de nem kapják meg az egész teret reklámra. Az autógyár pl. egy projektet finanszirozott, és tényleg sehol sem jelent meg egyetlen autóval sem, se poszterrel, mindössze a kiállitás bevezető szövegének az aljára irták ki a nevét, akkor is csak annyit, hogy ők finanszirozták a projektet. Egyetlen logó sem volt sehol máshol.
Alex Majoli kiállitását egy fényképezőgép-gyártó támogatta, de ők is csak a bejáratál irhatták ki a nevüket egyáltalán nem tolakodó módon. Hogy miért éri meg mégis nekik? Akik látták a kiállitást, azért elolvasták a gyártó nevét is. És ennyi.
A teremben, ahol ez a kiállitás volt, a padlótól a mennyezetig fotók voltak minden oldalon, mindenhol. Csak az ablak és egy apró ajtó maradt ki, és ez a gyönyörű padlóval olyan hatást keltett, mintha egy camera obscurába léptünk volna be. Ezt erősitette a fekete-fehér hatás is, bár itt inkább feketét látunk. Valahol természetes, hogy egy ilyen tálalásban a képek összessége a lényeges, az egyes képek elvesztik a kompoziciójukat, hiszen szinte egybenőnek a többivel. Valahogy ennél a kiállitásnál ez nem zavart, a képek inkább hatásvadásznak tűntek, szándékosan alulvilágitva, a laborban még néhány fényértéket sötétitve. A képeken menekülő emberek, az érzelem lecsorog a képekről. Egyfajta pokol bemutatás. A hangulatát átéreztem, de Arles-ban, az ókori épületekben mindenhol francia szót hallva a hatás inkább érdekes volt, mint megrenditő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése